Meghívott a Mennyei Atya. Jézus Krisztus azt mondja mindannyiunknak: „azt szeretném, hogy az én örömöm a tiétek legyen.”
És meghívott erre a hatalmas kalandra. Azt szeretné a Mennyei Atya, hogy felnőjünk ahhoz, hogy Vele egy asztalhoz tudjunk ülni. Hogy az Ő végtelen bölcsességét, jóságát, szépségét megtapasztaljuk. S olyan döbbenetes az, hogy Isten milyen örömöket kínál föl nekünk? Hogy az én örömöm a tiétek legyen! A létezés öröme. Jó dolog lenni! Isten felkínálja ezt az örömöt mindannyiunknak, amikor megszülettünk.
Ott van az alkotás öröme, nem? Én azt gondolom, hogy egy szép gondolatsort megfogalmazni, megalkotni, öröm. Láttam nemrég egy embert, aki megépítette álmai házát, felmászott oda a mestergerendára, egy bokrétát felszegezett és egy nagyot kurjantott. Miért? Megalkotta azt, ami számára fontos volt. Büszke rá, örül neki. Az alkotás öröme. Én azt gondolom, hogy egy verset megfogalmazni, egy képet megfesteni, egy szép virágoskertet létrehozni öröm, jókedv.
Aztán ott van Jézus Krisztus, felkínálja nekünk a jóság örömét. Jó dolog jónak lenni, jó dolog lehajolni a másikhoz, jó dolog szeretetben élni. Feladataink felvállalása által lépésről-lépésre hiszem, hogy fel tudunk nőni, hogy Istennek társai, partnerei legyünk. S igazából ez az egyetlen célja a Földön a mi létünknek. S ez olyan szép és olyan jó! Tehát én azt gondolom, hogy én nem tudok addig nyafogni, vagy siránkozni, hogy mennyi baj van Erdélyben. Mindig kérdezik, hogy Te hogy bírod? Hát ez egy nagyon szép feladat! Isten méltónak látott arra, hogy kiválasztott engemet arra, hogy Erdélyben néhány vidéken a gyermekvédelem kérdésével foglalkozzak.
A Boldogságos Szűzanyát az előbb is említettem, olyan szép az Ő életében, ugye amikor a Mennyei Atya rábízza a kisfiának a nevelését, elmegy a templomba. A templom bejáratánál persze ott van az agg Simeon meg a prófétaasszony, s elmondja:
- Jaj Mária! Nagy valamibe tenyereltél! Ez gáz! Hét tőr fogja átjárni a szívedet, és az nem egy kis piskóta, amit Te felvállaltál!
S ennek ellenére a Szűzanya - azt írja a Szentírás - elé megy az oltárhoz, letérdel és azt mondja:
- Nézd Mennyei Atyám én egy egyszerű falusi lány vagyok, én szegény asszony vagyok, de hálából, szeretetből, amiért rám bíztad a Te Szent Fiadat, ajándékba hoztam Neked két gerlefiókát.
Milyen szép, nem? Hát nem azt mondja a Szűzanya:
- Jól van Mennyei Atyám, én leszek a Fiadnak a bébiszittere, de mit fizetsz?
Hanem ezt a feladatot, amit Isten rábízott, ezt megköszöni, vállalja. Persze mondhatná azt is, hogy amikor az angyal szól neki:
- Hát meg kéne szülni a Jó Istent a világra és fel is kéne nevelni!
Erre mondhatta volna a Szűzanya:
- Na kedves angyal, azért miért kell énvelem szórakozni?
Nem?
- Hát én egy egyszerű asszony, lány vagyok egy 17 éves, 20 éves, mit tudom én egy kis vidéki faluban, nekem teológia… Nem is végeztem, nem tanították, hogy hogy kell Istent - mit tudom én - házilag így maszekolni.
Nem?
- Ez kicsit meghaladja az én fantáziámat! Hát én ehhez nem értek, kicsi vagyok ehhez, nincsenek eszközeim, nem, nem tudom ezt a feladatot megoldani!
Mondhatta volna a Szűzanya ezt? Igen! Igaza lett volna, de nem ebből indul ki, hogy Ő mire képes. Nem azt nézi, hogy Ő mivel van felszerelve, hanem abból indul ki, hogy mit kér tőle a Jó Isten. Jó Isten tőle azt kéri, hogy Istent kell szülni a világra:
- Oké, Te jobban tudod, legyen nékem, a Te igéd szerint!
S azt gondolom, valahol ezt kellene mindannyian, – hogy mondjam? – felfogjuk. A kisiskolásnak, akinek a tanító néni feladja a házi feladatot, tudnia kell, hogy a tanító néni engem ismer, a feladatot az én képességeimhez méri. Csak meg lehet tanulni azt az Anyám tyúkja verset is. Akkor nekilátsz, és bizakodással megoldod! Miért? Hogy több legyél, gazdagabb legyél! És olyan szép ugye Mózes, amikor az Úr szól neki, hogy menjen és vezesse ki a népet Egyiptomból, akkor Mózes abból is kiindulhatott volna, hogy:
- Milyen mély ez a Vörös tenger?! S milyen hideg! Nem tudom! És akkor jönnek ezek az egyiptomi katonák! És milyen lököttek és hogy kiabálnak, jó lesz, ha visszamegyünk szépen a húsos fazekak mellé, ottan eszünk uborkát, meg póréhagymát, jól elleszünk!
Nem ezt mondja, hanem a Mennyei Atya tőle azt kéri, hogy menjenek keresztül a Vörös tengeren, s ők elindulnak. Ez egy hatalmas feladat, de Mózes és Áron és a többiek merik vállalni ezt a hihetetlen nehéz feladatot, s ezáltal felnőnek oda, hogy Isten választott népe legyenek. Ugyanúgy gondolom, hogy mi is a létért küzdeni, otthonra találni Európában, otthonunkat belakni, élettel megtölteni… hát ez egy nagy Vörös tenger! Merünk-e nekivágni? Bízunk-e az élő Istenben?
Árva gyerekek kerülnek hozzánk. Minden egyes gyerekkel az a probléma akkor, hogy sok kudarc után vannak: félelem, szorongás, kishitűség, bátortalanság, és ebből kifolyólag nem is mer teljesíteni, nem is tud teljesíteni, logikus a kudarc, ezek újabb kellemetlen érzést váltanak ki a gyerekből, még jobban bezárkózik, ebből kifolyólag még kevesebbet teljesít és akkor hát ez egy lefelé vezető spirál, ami – hogy mondjam? – teljes bezárkózásig vezethet. Most a pedagógusnak azt gondolom az a feladata, hogy a gyereknek sikerélményt adjon. Jól megérdemelt sikerélményt, mert az önbizalmat ad a gyereknek. Persze, hogy egy önbizalommal teli gyerek jobban tud teljesíteni, jobban mer teljesíteni, még több önbizalomra tesz ezáltal szert. És akkor szépen így egy felfelé vezető spirálba lehet belevezetni a gyereket. Mert akkor – hogy mondjam? –, ha gólt rúgott az a gyerek, hát logikus, hogy a következő edzésen – persze ha még a lányok is sikolytoznak a lelátón, s ez jól esik neki – a következő edzésen háromszor annyit szalad, nem igaz? És akkor logikus, hogy a következő meccsen még nagyobb esélye van, hogy több gólt rúgjon.
Valahogy a népünket ebbe kellene belevinnünk, hogy merjünk, hogy bízzunk az Istenben, hogy akarjunk, hogy igenis a fiatal akarjon megházasodni, családot alapítani, gyermeket vállalni, merjenek álmodni! Na, hogyha ez a folyamat leáll, akkor a népünknek vége van! Én nagyon–nagyon haragszom sokszor a politikusokra, mert úgy érzem, hogy legtöbbször mindenféle fals és mellékes problémákat hoznak elénk. Erdélyben is én úgy érzem, nem a románokkal van nekünk a legnagyobb problémánk. Mindenki erről beszél. A legnagyobb probléma ott van, hogy a fiatalok nem mernek családot alapítani, gyereklétszám hihetetlenül lefogyott.
