A feltámadás után Jézus Krisztusnak az első szava, amit a tanítványainak és általunk nekünk is mondott:"Ne féljetek!" 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok a magam és a gyermekeink nevében nektek, én is áldott ünnepeket, 

Csaba t. 

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből

Isten feltámasztotta Jézust, és ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.

Pünkösd napján Péter a tizenegy kíséretében előlépett, és hangos szóval így beszélt:

„Zsidó férfiak és Jeruzsálem egész népe! Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok meg szavamat! Izraelita férfiak, hallgassátok meg szavaimat!

A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek, amikor, mint tudjátok, általa hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztetek. Ezt az embert ti az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, gonosz kezek által keresztre feszítettétek, és megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hiszen Dávid így jövendölt róla:

Szemem előtt az Úr mindenkoron,

ő áll jobbomon, meg nem inoghatok.

Örvend a szívem, az ajkam énekel,

sőt reménységben nyugszik testem is.

Lelkemet a holtak honában nem hagyod,

hogy Szented romlást lásson, nem akarod.

Az élet útját mutatod meg nekem,

színed előtt örülni gyönyörűségem.

Férfiak, testvérek! Ősatyánkról, Dávidról, nyíltan beszélhetek előttetek. Ő meghalt. Eltemették, és sírja mind a mai napig itt van közöttünk. De mivel próféta volt, tudta, hogy Isten esküvel erősített ígéretet tett neki; utódai közül ültet majd valakit trónjára. Ezért jövendölte Krisztus feltámadásáról, hogy nem marad az alvilágban, és testét nem éri enyészet.

Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, Ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. Miután, Isten jobbja felmagasztalta őt, elnyerte az Atyától a megígért Szentlelket, és kiárasztotta, ahogyan látjátok és halljátok.”

Ez az Isten igéje.

ApCsel 2,14.22-33

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

Vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába. Ott viszontláthatnak engem.

Húsvétvasárnap reggel az asszonyok sietve távoztak el Jézus sírjától. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve futottak, hogy értesítsék a tanítványokat.

Egyszerre csak Jézus jött szembe velük, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Az asszonyok odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, és vigyétek hírül a tanítványoknak, hogy menjenek Galileába! Ott majd viszontlátnak engem.”

Az asszonyok még úton voltak, amikor néhány őr a városba ment, és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. Ezek összehívták a nép vezetőit, és tanácsot tartottak. Azután sok pénzt adtak a katonáknak, és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek Jézus tanítványai, és ellopták őt. Ha a helytartó tudomást szerez a dologról, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk titeket.”

A katonák elfogadták a pénzt, és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a beszéd a zsidóknál a mai napig el van terjedve.

Ezek az evangélium igéi.

Mt 28,8-15