1849  emlékműből ennyi maradt meg. Az eredetit 1920 után lerombolták. A szanaszét heverő köveket a kommunizmus bukása után a helyi közösség a plébánossal, Tóth János atyával össze gyűjtötte, és a plébánia udvarán a felső részét felállította. .. a többi kőnek egy része szintén megvan a helybeli rom. kat plébánia udvarán... 

Szándék, ha lenne össze lenne rakni, lehet újítani az emlékművet!?

A gyerekekkel Szent István búcsú után  felkerestük az emlékhelyet és imádkoztunk a forradalom alatt elesett hősökért, a közös tervekért, azért, hogy a fogadó megvásárlásával emléket állítsunk a csatában elesett katonáknak!

Szeretettel, 

Csaba t. 

A csata 1849 február 9-én volt, Petőfi Sándor az alábbi verset február 10-én irta!

NÉGY NAP DÖRGÖTT AZ ÁGYU... 

Négy nap dörgött az ágyu 

Vizakna s Déva közt, 

Ott minden talpalatnyi 

Földet vér öntözött. 

 

Fehér volt a világ, szép 

Fehér hó este be, 

Ugy omlott a piros vér 

A fehér hóra le. 

 

Négy hosszu nap csatáztunk 

Rettentő vad csatát, 

Minőt a messzelátó 

Nap csak nagynéha lát. 

 

Mindent megtettünk, amit 

Kivánt a becsület... 

Tízannyi volt az ellen, 

Győznünk nem lehetett. 

 

Szerencse és az isten 

Tőlünk elpártola, 

Egy pártfogó maradt csak 

Velünk: ez Bem vala. 

 

Oh Bem, vitéz vezérem, 

Dicső tábornokom! 

Lelked nagyságát könnyes 

Szemekkel bámulom. 

 

Nincsen szóm elbeszélni 

Nagy hősiségedet, 

Csak néma áhitattal 

Szemléllek tégedet, 

 

S ha volna ember, kit mint 

Istent imádanék, 

Meghajlanék előtted 

Térdem, meghajlanék. 

 

S nekem jutott a vészes 

Dicsőség, hogy veled 

Járjam be, oh vezérem, 

A csatatéreket. 

 

Te melletted lovaglék 

A harc veszélyiben, 

Ahol az élet pusztul 

És a halál terem. 

 

Sokan elhagytanak, te 

Rendíthetetlen agg, 

De úgy-e téged, úgy-e 

Én el nem hagytalak? 

 

S lépésid mind halálig 

Követni is fogom, 

Oh Bem, vitéz vezérem, 

Dicső tábornokom! 

 

Debrecen, 1849. február 10.