"...eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék."
Mt 21,33
Korunk talán legnagyobb bűne a mérhetetlen önzőség! Én, én és újból csak én! Maradj távol, ne zavarj, ne háborgas engem! Mi jó nekem, miből van hasznom, mi a legkényelmesebb számomra és folytathatjuk, mert se vége, se hossza a kapzsi, önző egoizmusnak!
Teremtő Istenünk mindannyiunktól elvárja, hogy ne csak önmagunkért éljünk, hanem, hogy gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt teremjünk testvéreink számára is! Ne csak magamnak terítsek asztalt, ne csak magamnak építsek házat, a terveim, céljaim között szerepeljenek szeretteim, népem, és ha igazán nagy szívem van, akkor abba belefér az egész emberiség!
Jézus értünk adta életét, tépjük le magunkról az önzés láncait, nehogy egy élő múmiává váljunk magányba zárva fény, élet nélkül egy luxuspiramisba! Önzés és szeretet! Minden bűn mögött ott van az önzés, és minden szeretet cselekedetben a másik felé való elmozdulás! Ahogy a szántóvető kiirtja a gazt, úgy kellene mi is a kérlelhetetlen akarat gyomirtójával megtisztítanunk életünk minden centiméterét az újból és újból felbukkanó önzéstől!
17.15 Keresztút: Péntekről - péntekre a dévai gyerekek végzik szerre a 14 állomásból álló keresztutat. Nagy szeretettel hívunk, várunk akár az interneten keresztül is, tarts velünk, teremjük együtt az Isten-szeretet szép gyümölcsét!
18.00 Szentmise: Az Istentisztelet által kilépünk az önzés szorításából, és Mózes példájára a "sarunkat" levéve, tudatosan a Szentháromság jelenlétébe lépünk, csendben hallgatjuk Isten igéjét és alázattal engedjük, hogy vezessen bennünket az ősi liturgia!
20.00 Rózsafüzér: Az imádság, a közösen végzett zsolozsma, rózsafüzér, keresztút mind gyógyír az önzésre, olyan gyümölcs, ami egészen biztos, hogy kedves mennyei Atyánk előtt. Ezért is nap mint nap járuljunk az imádság friss, jóillatú gyümölcsével Teremtőnk színe elé!Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Naplopó! Az önző ember lelopná az égről a napot és hazavinné, hogy csak neki világítson!