"Jézus hazament Názáretbe."
Mk 6,1
Miért van az, hogy sokszor a legegyszerűbb dolgok is olyan bonyolulttá válnak!? Jézus örömmel megy haza édesanyjához Máriához, rokonaihoz! A gyermekkori barátaihoz megy, azokhoz akikkel együtt játszott Názáret poros utcáin, kikkel, mint felcseperedő legény együtt beszélgettek egy - egy pohár bor mellett, - büszke örömmel megy, barátaival, apostolaival .... és akkor.... ezek az emberek megbotránkozva elfordulnak tőle!
Mi az oka, hogy olyan nehéz a másikat türelmesen meghallgatni, gondolatait, szándékait megérteni, és ugyanakkor olyan könnyű ítélkezni, gondolkodás nélkül a társunk véleményét félrelökni, javaslatait vele együtt lesöpörni?
A visszautasítás, az ellenséges magatartás senkinek nem esik jól, de annak aki jót akar, ajándékokkal megrakottan érkezik, annak egészen biztos, hogy nagyon fáj az alaptalan kritika! Rosszul eshetett Jézusnak az apostolai előtt, hazai pályán kikapni!
Gondolatban ott ülök a szép Názáreti Zsinagógában! Kíváncsian várom, hogy mit tesz a Mesterünk, az emberek fanyalgó, elutasító viselkedése láttán? Tény, - Jézust nem fogadják el a saját rokonai, gyermekkori barátai! Jó látni, hogy Megváltónk nem torpan meg, tovább megy a szeretet útján! Elmélkedésünkben mi sem szabad itt megállnunk, mert akkor újabb végnélküli köröket úszhatunk az önsajnálat keserű tengerében! Döbbenjünk rá, hogy az igazi szeretet ott válik élővé, értékessé, világformáló erővé ahol megjelenik a fájdalom!
Jézus a visszautasítás ellenére is köztünk marad! Megérdemeljük jóságát, vagy nem érdemeljük meg? Nála nem ez a kérdés, Ő szeret, a megváltás nagy művét jó végre viszi! És a mai lecke, ezt kellene mi is megtanuljuk Mesterünktől! Ne az érzelmek, a sértett hiúság vagy a megbántott önérzetünk vezessen, hanem a feltétel nélküli szeretet, jóság, határtalan irgalom!
Törjünk ki a vég nélküli adok-kapok méricskélés mocsarából. A kufár lelkületet vessük el, szeressünk önzetlenül, csak úgy, hitelbe. Ne mondjuk, hogy amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten is, hanem szeressünk akkor is, ha nagyon fáj jóindulattal a másik felé fordulni. Ez a szeretet vezet a csodák földjére, emeli a létünket egy magasabb, természetfölötti síkra, oda, arra a bizonyos menyegzői lakomára, ahová lelkünk mélyén mindannyian vágyunk.
12.30 Szentmise: A csíkszeredai orvos társadalom Semmelweisz Ignác tiszteletére szentmisét kért tőlem a mai nap! Sajnos én kórházba kerültem, így e hála áldozatot a koronavírus hullámait átvészelő testvéreim nevében Hugó testvér mutatja be! Fontos, hogy Isten áldását kérjük munkánkra, de az is fontos, hogy a veszély szüntével, gondviselő mennyei Atyánknak hálát adjunk a vírustól való szabadulásért, még akkor is, ha az talán csak ideiglenes!
20.00 Rózsafüzér: Csíksomlyón média tábort tartunk a diákjainknak a kedves Szécsényi Tímea grófnő vezetésével, két kedves újságíró meg a kedves lányai is a segítségére vannak! Nagyon fontos a kommunikáció, hogy ki tudjuk, merjük mondani azt amit gondolunk és úgy, hogy annak meg legyen a maga pozitív eredménye! Az esti imádságban nemcsak Isten áldását kérjük a táborra, hanem annak lakóival is ismerkedhetünk!
21.00 Esti beszélgetés: „…Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”– mondja Erzsébet az evangéliumban, amikor Mária meglátogatja őt. Mi, hétköznapi halandók, hogyan hallhatjuk meg az Úr szavát, hogy mit üzen nekünk, és hogyan hihetünk annak beteljesedésében? Levi
