"Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!”

Mk 10,17

Ki ne olvasta volna A rút kiskacsa című mesét? A minap az egyik aranyos kislányunk mesélte a társainak, és én csendben hallgattam a kis történetet. A mese közben azon gondolkodtam, hogy végül is ki a szép és ki a rút? A kiskacsák szépek önmagukban, aranyosak, de a mesében az elutasító, kitaszító vonásuk rút s ez teszi számunkra visszataszítóvá őket? A pici hattyúban nekünk nem a hattyú tetszik, hanem a rászabott szomorú szerep. Milyen könnyen beleég a személybe a rá kiosztott szerep és csúf, hápogó, gonosz lesz minden kacsa, ugyanakkor vonzóvá válik minden elutasított, szenvedő kis hattyú. Az író tanít, a papíron sikló tollával arcot ad a világnak, a kis vízi szárnyasoknak szerepeket jelöl ki. A mesélő jót akar, de azzal, hogy megszólal, teremt s a létbe hívott vonásai hús-vér élőlények közül egyeseket a szeretetünkbe ajánl, a másikat meg ítélet alá von. 

Az igazi bölcsesség az Isten által teremtett ember és a ráaggatott, vagy akár tudatosan is vállalt szerep szétválasztása. Teremtőnk alkotása jó, minden élőlény értékes, de a szerep, amelybe akarva - akaratlanul sodródunk, rossz is lehet. A rossz tulajdonság jóvá nem változik, de az irgalom szelíden képes széttörni a maszkot, lefejtve a rosszat, lemossa a bűnt és felszabadítja az Isten által megálmodott embert.

A kislány lassan a mese végére ért. Megköszöntem és én egy új mesébe kezdtem, melyben a kiskacsák anyjuk szavára hallgatva bölcsen megértik, hogy a másik elfogadása, szeretete a mi dolgunk ezen a földön. Nem az ítélkezés, hanem a figyelmes megismerés útján kell elindulnunk, melyből őszinte tisztelet, szeretet fakad. Nem vagyunk egyformák, s ha társam arcán számomra csúf, elfogadhatatlan vonás is tűnik fel, én akkor is köteles vagyok őt szeretni, és szeretetemben türelmesen fürdetni, míg ő is tiszta, szép nem lesz.

A bűn és az ember elválasztható, a bűnt én is elvetem, de az emberért, akiért Krisztus a kereszten meghalt, küzdök, az ő istengyermeki tisztaságáért, szabadságáért mindent megteszek. Bármennyire is nehéz, ezért az igazságot szeretetbe, és a szeretetet igazságba öltöztetem, s koronát a fejükre az irgalom szép virágából fonok.

12.30 Szentmise: Ma a bérmálkozókért imádkozunk, azért, hogy a szentlélek tüzében mindannyian felnőjünk és nagykorú keresztények legyünk! Az egyházban nem a 18 év betöltésével leszünk automatikusan nagykorúak, hanem csak akkor, amikor készek és képesek vagyunk a lelkiismeretünk csendjében a saját életünket kézbevenni, megfontoltan jó döntéseket hozni, a Szentlélek akarata szerint irányítani lépteinket!

20.00 Rózsafüzér: Az imádság csendjében tisztul, szépül, növekszik lélekben az ember! Lelki egészségünk, befelé fordulás, imádságos lelkület nélkül nem lesz. Ezért szoktassuk magunkat, gyermekeinket tudatosan az elcsendesedésre, Isten jelenlétében életünk egy - egy  szeletének átgondolására!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Bernadett nevelőnő családjával a vasárnapi szentmise végén. 

2021. október 10.