„Isten, mint egy gondos anya, jól feltarisznyált minket, és hiszem, hogy megadott mindent, amire földi vándorutunkon szükségünk lehet. A tarisznyánkat nem egyszer tömte tele, és hogyha elfogy belőle az elemózsia, hagyja, hogy szépen éhen haljunk, hanem azzal tölti meg, amire éppen szükségünk van. Biztatok mindenkit, bátran nyúljon be a tarisznya mélyébe, jól kotorja meg az alját, mert biztosak lehetünk abban, hogy ha Isten egy feladat elé állít, akkor az annak elvégzéséhez szükséges talentumokat is megadja.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A farizeusok és az írástudók azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.” .... Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja?