A lelkiismeretünk szavát kell állandóan, figyelmesen és érzékenyen kutatnunk, mely által Isten minden embert hívogat a szépre, az igazra, figyelembe véve az adott ember életkörülményeit, vallását, neveltetését, népének és családjának hagyományait. Igaz meggyőződésünkből származó tetteink mutatják meg, hogy életünkkel, emberi kapcsolatainkkal Jézust szolgáljuk-e, akár anélkül is, hogy Jézusról egyáltalán hallottunk volna. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
„Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”