„Az ember nem egy márványtömb, hanem hús-vér lény, aki a tapasztalatok által tanul, változik, formálódik. Bíznunk kell Isten kegyelmében, amely képes átalakítani bennünket. Bűneink rendszeres meggyónása segítséget jelent lelkiismeretünk alakításában, a rossz hajlamaink elleni küzdelemben, lehetővé teszi, hogy Krisztus gyógyítson és szeretetében megerősítsen bennünket. Isten irgalmasságának ajándékát megtapasztaljuk, és ez arra ösztökél, hogy mi magunk is irgalmas szívűek legyünk, mint Ő.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”