"Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?"
Lk 6,39-45
Kezdődik a nagyböjt. A bűnbánatnak e szent időszaka nem az ítélkezés, hanem a megtérés, a bűnbánat, az újrakezdés ideje! Az ítélkezés, a rosszindulatú áskálódás is bűn, nekünk nem a bűnt kell szaporítanunk ebben a világban, - abból sajnos így is nagyon sok van - hanem a jót, a szeretettel, bölcsen átgondolt cselekedetekből fakadó értéket kell teremnünk e földre.
Ábrahám Istentől alázattal kérdi: Ha ötven igaz van Szodomában, akkor ők is, mindannyian kik ott élnek el fognak pusztulni?
- Akkor nem pusztul el senki, jön a nyugtató válasz! Később Ábrahám valóságosan alkudni kezd: Uram, ha csak negyvenöt igaz ember él ott.... vagy csak 10, .... de ha csak öt igaz ember van abban a városban, akkor is utoléri őket a csapás? Isten irgalmas, hosszan tűrő, kegyes, a válasza is egyértelmű: ne félj, nem fognak elpusztulni ha lesz köztük öt igaz ember!
A diákok akkor lesznek igaz emberek, ha jó jegyeket hoznak, ha nap mind nap növekednek kedvességben, bölcsességben mindannyiunk örömére. Testi, szellemi, lelki képességeiket a gyerekek, a fiatalok ha kitartó, komoly munkával, feladataik szorgalmas, bölcsen átgondolt végzésével kibontakoztatják, akkor általuk is több lesz az érték, a jó a világban! Mi felnőttek, ott ahol születtünk, ha a vállalt állapotbeli kötelességeinket becsülettel teljesítsük, szívünkben Istent hordozva Magnificátot énekelünk, akkor Mária nyomában járva, az igazak táborát gyarapítjuk!
A mi dolgunk nem az, hogy egymást elítéljük, hogy cinikusan a másik hibáját kibeszéljük, hanem az, hogy saját szemünkből kiszedjük a szálkát, de a gerendát is, hogy bűnbánatot tartva újrakezdjük, és szülőföldünkön az állapotbeli kötelességeinket becsülettel teljesítsük! A világ, ha megmérettetik, akkor mi magunk legyünk a feladataikat bölcsen, átgondoltan, pontosan teljesítő igazak közül az egyik!
A nagy kérdés, hogy vajon mennyi szeretetből fakadó, értékes, mindannyiunk számára hasznos, igaz gyümölcs terem ezen a földön?!
12.30. Szentmise: E szép vasárnap délelőttöt utazással töltjük, ezért szeretettel megkértem Bonaventura testvéremet, hogy a gyermekeinkkel végzett dévai szentmisét oszthassuk meg a velünk imádkozókkal. Hála és köszönet neki a szép szentmiséért, szívből jövő buzdításért!
20.00 Jézus Szíve Litánia: Jézus szíve vágya, mindannyiunknak szóló parancsolata: "menjetek el a világ végső határáig és hirdessétek az evangéliumot!" Szülőföldemről én még autóval ilyen messzire nem utaztam el, mint most! A tegnap meghatottan álltam és mutattam be a lisszaboni Szent Sebestyén templomban a szentmise áldozatot. Jó volt kimenni az Atlanti Óceán partjára, és a tajtékzó hullámverés előtt megállva imádkozni, hangosan hirdetni az evangélium örömhirét. Igen, mindannyiunknak ez a feladata, örömmel tanúságot tenni, Teremtő Istenünk végtelen jóságáról, irgalmáról, ajándékot osztó szeretetéről!
Adná az Isten, hogy az áldott nagyböjti szentidő mindannyiunk üdvösségére váljon!
"Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?"