„Isten kezében vagyunk, és történjen bármi, meg kell tanulnunk figyelni – ahogy a táncban a lánynak – mennyei Partnerünkre. Ő az, aki vezet, és ha jónak látja, hogy e földi környezetünkből magához vegyen, ki kell tudnunk mondani bizakodó alázattal: »Legyen nékem a te akaratod szerint!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
".... anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk!”