„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála."
Jn 14,21
A Szentháromság nem egy bujkáló Isten! A találkozás feltételei világosak, nem mi kell őt égen, földön keressük, hanem ha a szeretet vezet döntéseinkben, életünk minden percében, akkor bízhatunk benne, hogy az ég a földdel nem csak összeér, de azzal egyesülni is fog! Jézus szavai szerint, ha nem csak néha - néha fogunk a szeretet útjára tévedni, hanem ha életünk legfőbb irányító elve maga a szeretet lesz, számíthatunk Istenünk szeretetteljes közeledésére! Legyen a főparancs az egyetlen iránytűnk e kusza világban, és akkor alázattal bízhatunk abban, hogy Istenünk kinyilatkoztassa magát az ő gyermekének!
A végtelen szépség, a végtelen jóság, a végtelen szeretet önmagában végtelenül irgalmas is, és így azt is tudja, hogy az önzés, a tisztátalanság, a megannyi bűn útján szurtosan botorkáló ember nem képes befogadni Őt. Fontos, hogy megértsük, Isten nem osztozik az ember szívének palotájában bűnös vágyakkal. Amennyiben életünkből kiszorul a kapzsiság, a hatalomvágy, a gonosz által felkínált ezerarcú bűn utáni vágyakozás, békés örömmel remélhetjük, hogy a feldíszített tiszta palotánkat betölti áldott jelenlétével a Szentháromság.
A misztikus élet, az Istennel való egyesülés utáni vágy egy gyönyörű igazgyöngy, mely a szolgáló szeretet kagylójában születik! Ezen az úton legyen példaképünk a kútásó, ki verejtékes munkával a mélység felé halad, mert tudja, hogy a kincs, az áldott víz, kitartó szeretettel végzett erőfeszítés által biztosan felfakad!
Mit használ ha az egész világot is megnyered, de a lelkednek kárát vallod?
„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála."