„Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?”
Mt 19,27
Erre a kérdésre nem csak Jézus, de a történelem is ad egy választ! Ezen a földön az apostolokat sok-sok nehézség ért, többet közülük megostoroztak, kigúnyoltak, börtönbe vetettek, (Szent Jánoson kívül) mind - mind vértanúhalált szenvedtek. Ha csak ezeket a száraz történelmi tényeket nézzük, akkor úgy tűnik, hogy "nem jó vállalkozás" Krisztus hívására igent mondani. Az apostolok utáni évszázadokat, évezredeket nézve szintén azt láthatjuk, hogy soha, sehol sem volt életbiztosítás a radikális Krisztus - követés!
Szerencsés embernek tartom magam, mert volt alkalmam személyesen megismerni az 50-60-as években Krisztusért sokat szenvedevett mártírjainkat. Márton Áron bérmált, akit az akkori törvényszék halálra ítélt, bebörtönzött koholt vádakkal, majd életfogytiglanra módosították az ítéletét. Páter Szalvator atya adta rám a ferences szerzetesi ruhát, akit szintén meghurcoltak, börtönbe zártak, aki arra tanított, hogy bár 25-30 évenként learatják mindazt, mit szeretetből építünk, mi ennek ellenére csak dolgozzunk serényen. Ervin atya volt a novícius mesterem, akit halálra ítéltek és akinek sok társát, akik vele egy perben voltak fogva, ki is végezték. Itt Dél-Erdélyben Antal atya volt a lelki vezetőm, gyóntatóm, aki a kommunizmus "figyelmessége" miatt csak egyetlen ujját tudta mozgatni. Istennek legyen hála, ismerhettem a mindig vidám jezsuita Godó atyát, aki szintén hosszú ideig élvezte a rendszer vendégszeretetét , vagy a drága jó száz éves Placid atyát, aki megfogalmazta az üldözött, bebörtönzött ember túlélésének a négy parancsolatát! Sok nagyszerű világi és egyházi keresztény embert ismertem, akik bár sokat szenvedtek, mégis hitüket megőrizték és nagy békében éltek és haltak meg! Ezekre az emberekre büszkén fel tudunk nézni, és a mostani sorsukat Krisztus jobbján csak irigyelhetjük! Minden vágyam, kicsinységem ellenére az, hogy az ő nyomukba haladjak Krisztus után!
Így, már nem érdekel az, hogy mi lesz a Krisztus nyomában való botorkálásért a jutalom, mert úgy érzem, hogy minden egyes perc mit ezen az úton töltöttem, ajándék, jutalom volt, és ha valamit sajnálok, akkor azok a percek azok, amiket más célokra pazaroltam el!
Szeretettel,
Csaba t.
18.00 Szeretettel várunk a szentmisére.
Kép: Szentéletű Márton Áron a börtönben, Gyergyóalfalvi gyűjteményből