Gyermekvállalás, legyen vérszerinti vagy befogadott életről szó, a kérdés: vállalod amit őseid, szüleink gyönge válla elvállalt?
Az élet vállalása nehéz, macerás, költséges és bárhogy is csinálod, mindig lesz aki hibát talál benne. Lehet, hogy a jó szándékú gyermekvállalásért környezetedtől csak kritikát fogsz kapni, sőt lehet, hogy saját gyermeked kamaszi lázban szembefordul veled és minden hibádat a szemedbe mondva vádolni fog! Persze te magad is saját korlátaidat, gyengeségeidet látva tudod, hogy ezt is- azt is sokkal szebben, sokkal jobban, tisztábban, okosabban is megoldhattad volna!
Igen, gyereket vállalni teher, bátran mondhatjuk, hogy aki befogad egy gyermeket az igába hajtja a fejét, olyan igába, melyet nap mind nap cipelni, hordozni kell! Mindez igaz, de - és ezt sok ezer gyerek "vállalása" után mondom - az is igaz, amit a világunkat, mindannyiunkat szeretettel vállaló Isten mond: "az én igám édes, s az én terhem könnyű."
Ezerszer újra születhetnék, akkor is az élet vállalása, befogadása mellett döntenék! Érzem az igát, a terhet, mert valóban egy - egy sírva sodródó, senkinek nem kellő gyermek, vagy hisztis, lázadó kamasz biztos, hogy kihívás, feladat, teher! Sokszor ezekre a kihívásokra nincs is jó válaszunk és mégis megyünk tovább, mert reggel újból felkel a nap, és a gyermekvállalással együtt járó igát mit vállaltál, hordoznod kell! Hiába nőttek fel a gyermekeid, hiába álltak talpukra, az örökkévalóságban is te mindörökre gyermeket vállaló apa, anya leszel!
"az én igám édes, s az én terhem könnyű." 