"Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos."
Lk 18,9
Jézus példabeszéde a farizeusról és a vámosról, sokat mond, ebben a világban, ahol szokás kolektiv ítéleteket hozni: Ilyenek az Ukránok, olyanok az oroszok, meg a románok és a magyarok, romák és a németek, de mondhatnánk azt is, hogy az idősek, és a mai fiatalok, a tanultak és a tanulatlanok, a gazdagok és a szegények stb...
Jézus egy buzgó közösséghez tartozó embert elmarasztal és egy közismerten korrupt réteghez tartozó embert megdicsér!! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egytől - egyig minden farizeus képmutató, álszent, de azt sem, hogy minden vámosból igazából áldott jó Zákeus lesz!!
Isten nem a népeket, városokat, vagy társadalmi rétegeket kér számon az utolsó ítéleten, hanem csakis az embert a maga egyedi, személyes valóságában! Mi is egymásra nem mind egy monolit közösség egészére kell nézzünk, hanem az egyszeri megismételhetetlen élő személyre, aki bár szerves része egy nemzetnek, egy városnak, egy társadalmi rétegnek, mégis önálló életet él, döntéseiért ő maga felelős! Fontos, hogy tudjuk, hogy minden embernek személyes bejárása van az élő Isten színe elé!
Az ítéletet hagyjuk Istenre, mi irgalmas szívvel szeressük egymást,
Csaba t.
Kép: Éjszaka a Hargitán....A fákon, ha megcsillan a napfény akkor látom őket a maguk pompájában, sötétben, fény nélkül, csak botorkálok közöttük! Igazából a láthatatlan, megfoghatatlan napsugár mutatja meg a létezők igazi arcát! Minden kegyelem!!
