„Ha a szívünk, mint egy mosogatószivacs tele van mindenféle mocskos lével, Isten nem nagyon tudja a kegyelmét még belerakni. Ki kell üresítenünk magunkat, hogy nyitottá váljunk az értékek, a kegyelem befogadására. Kell, hogy magunkba nézzünk, elcsendesedjünk, hogy szívünk mélyén legyenek átimádkozott álmaink, terveink, melyeket meg szeretnénk valósítani Isten segítségével. Szükséges, hogy tisztában legyünk életünk céljával, értelmével, és higgyünk a túlvilági létben, amely az életünk végén vár ránk.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
,,A jó Isten nem hagy el engem; fenntartott egy helyet a számomra'' - - így vigasztalta magát Johannes Birndorfer parasztfiú, a későbbi Konrád testvér, amikor egy kolostorba való felvételi kérelmére ismételten elutasító választ kapott. Több mint tíz évig kopogtatott, zörgetett, mig 30 évesen magára öltötte Szent Ferenc durva ruháját! Negyven évig mind egyszerű kapus testvér szolgálta az Istent és a kolostor kapuján zörgető szegényeket, bajban lévő embereket!!
