„Ha a szívünk, mint egy mosogatószivacs tele van mindenféle mocskos lével, Isten nem nagyon tudja a kegyelmét még belerakni. Ki kell üresítenünk magunkat, hogy nyitottá váljunk az értékek, a kegyelem befogadására. Kell, hogy magunkba nézzünk, elcsendesedjünk, hogy szívünk mélyén legyenek átimádkozott álmaink, terveink, melyeket meg szeretnénk valósítani Isten segítségével. Szükséges, hogy tisztában legyünk életünk céljával, értelmével, és higgyünk a túlvilági létben, amely az életünk végén vár ránk.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. ... Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”