„Egy fiatalt szinte megfojt az, ha a szülők, a nagymama, a nagytata, az égvilágon mindenki csak érte él. Nem kap levegőt, nem tud élni, mert minden mozdulatával, szavával, eredményével igazolnia kell azt a folytonos, hatalmas elvárást, amelyet a családja beléje, mint életük legnagyobb vállalkozásába, beruházott. Isten úgy szeret bennünket, hogy megtartja szabadságunkat. A szülőknek is meg kellene ezt tanulniuk isteni Mesterünktől.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. ... Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”