"Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük..." 

Jn 17,1

Döbbenetes, a Golgota árnyékában nagycsütörtökön Jézus Krisztus nem magával és a kialakult helyzettel foglalkozik, hanem a tanítványaival és mindazokkal, akik szavára hinni fognak benne! Ő nem saját magáért és nem is a fennálló civilizáció megmaradásáért imádkozik, hanem csakis az emberért!

Mi az a kincs amit a rozsda nem rág szét és a moly nem emészt el? Egyetlen ilyen időt álló kincs van, aminek a szavatossága nem jár le, és az a halhatatlan ember! A többi minden, de minden csak porból lett és porrá váló mulandó dolog. Jézus nem a népe kultúrájának fennmaradásáért imádkozik, nem is a civilizációért, hanem a világban élő emberekért, akikhez tanítványait, mint emberhalászokat küld! Mi mindig a világot akarjuk megmenteni, a demokráciát, a különféle társadalmi berendezkedéseket, pedig Jézus világosan megmondta: "Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?" Mt 16, 24

Álljunk meg! Tudatosítsuk magunkban: a házamban, az én világomban az egyetlen örök érték a kedves férjem, a feleségem, a gyermekem, a szüleim, a barátaim, az embertársaim, no meg én magam. A többi minden más csak másodlagos, mulandó csomagolópapír! 

Fordítsam figyelmemet a szeretteim felé!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Ámosszal, a dédunokával és a gyermek édesanyjával, nó meg a nagymamával ki hajdan az otthonunk lakója volt, férjével együtt! 

2024. május 14.