„Önmagát soha nem látja egészen egy ember, csak részeket lát magából: vannak olyan testrészeink, amiket soha nem tudunk megpillantani, esetleg csak tükörben, de az csak egy kép, nem pedig a valóság. Kell a másik ember elfogulatlan „szeme”, amely Jézus Krisztus irgalmas, de a rosszat nem elmismásoló tekintetét tükrözi. A saját szemünk lehet elnéző, mentegető, de lehet kegyetlen, irgalmatlan, csak a csúfságokra fókuszáló is.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Tegnap este Csíkszentsimoni otthonunkban találkoztunk gyermekeink nagylelkű barátaival, de az este szerencsésen hazaértünk Dévára. 
