A Naphimnusz születésének 800 éves jubileumán, jó volt elmenni a Lateráni bazilikába imádkozni, oda arra a helyre, ahol Falakon-kívüli Szent Pál bazilika Szent Kapujában megálltunk és imádságos szeretettel az emberiség egyik legszebb himnuszát imádkoztuk el. Ezt a gyönyörű himnuszt Szent Pál, a népek apostola, kétezer évvel írta! A háború pokla felé tántorgó világunkban e csodálatos költemény legyen a mindennapi imánk. 

Szeretettel, 

Csaba t. 

A szeretet himnusza

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, 

ha szeretet nincs bennem, 

csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.

Legyen bár prófétáló tehetségem, 

ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, 

legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, 

ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt 

s vessem oda testemet, hogy elégessenek, 

ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, 

a szeretet nem féltékeny, 

nem kérkedik, nem gőgösködik,

nem tapintatlan, nem keresi a magáét, 

haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal.

mindent eltűr, mindent elhisz, 

mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha. 

A prófétálás véget ér, 

a nyelvek elhallgatnak, 

a tudomány elenyészik.

Tudásunk csak töredékes, 

töredékes a prófétálásunk is.

de amikor eljön a beteljesedés, 

ami töredékes, véget ér.

Amikor még gyermek voltam, 

úgy beszéltem, mint a gyermek, 

úgy gondolkodtam, mint a gyermek, 

úgy ítéltem, mint a gyermek. 

de mikor férfivá nőttem, 

elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben, homályosan látunk, 

akkor majd színről színre. 

Most csak töredékes a tudásom, 

akkor majd úgy ismerek, 

ahogy én magam is ismert vagyok.

Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, 

– ez a három,  de köztük a legnagyobb a szeretet.

I. Kor. 13,1