A ferences rend alapítója 1226. október 3-án, az assisi Porciunkulában adta vissza lelkét a Teremtőnek. A ferencesek azóta a világ minden részén megemlékeznek Szent Ferenc tranzitusáról, vagyis az átköltözéséről a földi életből a mennyei hazába. 

Az alapítás 800. éve alkalmából meghirdetett jubileumi esztendőben a hazai ferences templomokban a szép és ősi tranzitus szertartását október 3-án vagy 4-én este tartják.

A liturgia központi eleme a 141. zsoltár, amit a szerzetesek a szent halálakor énekeltek. Annál a sornál, amelyiknél a szent meghalt, a közösség tagjai letérdelnek, a templom elsötétül, majd a zsoltár végén kitárt karral csendes imádság következik. A szertartást a Szent Ferenc-ereklye előtti tiszteletadás és a közösség vezetőjének ünnepélyes áldása zárja.

Süteményt kért utolsó levelében

Halála előtt Szent Ferenc magához hívta egyik társát, és így szólt hozzá: „Drága testvérem, Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy ebben a betegségben néhány napon belül meghalok. Tudod, hogy Settesoli Jacopa asszony mennyire tiszteli és szereti rendünket, s nagyon fájna neki, ha nem lehetne jelen halálomnál. Értesítsük tehát, ha életben akar még látni, jöjjön.”

A testvér elhozta az írószerszámokat, Szent Ferenc pedig ezt a levelet diktálta neki: „Jacopa Asszonynak, Isten szolgálóleányának, fráter Ferenc, Krisztus szegénye, a mi Urunk Jézus Krisztusban üdvöt és a Szentlélek közösségét kívánja! Tudd meg, kedvesem, az áldott Krisztus az ő végtelen kegyelmében kinyilatkoztatta nekem, hogy rövidesen itt lesz életem vége. Ha tehát még élve akarsz látni, azonnal indulj el, és jöjj az Angyalos Boldogasszony klastromába. Hozz magaddal darócot, amelybe majd testemet belecsavarják, valamint viaszgyertyát, amennyi a temetésemhez szükséges. Kérlek arra is, hozzál abból a süteményből, amit készíteni szoktál, amikor Rómában beteg voltam."

Ám a levélírás közben Isten tudtára adta Szent Ferencnek, hogy Jacopa asszony már közeledik a kolostorhoz, és magával hozza mindazt, amit a levélben kért tőle. Erre Szent Ferenc odaszólt a testvérnek, hogy hagyja abba az írást, mert nincs már szükség rá. Nagyon meglepődtek a testvérek, vajon miért nem fejezi be, és miért nem akarja elküldeni a levelet. Némi idő elteltével erősen zörgetnek. Amikor a kapus kaput nyit, ott áll Jacopa, római nemes asszony két szenátor fiával és nagy lovas kísérettel.

Jacopa asszony egyenest Szent Ferenchez ment a betegszobába. Jöttén Szent Ferenc lelkét nagy öröm és vigasztalás töltötte el, s Jacopa asszony is boldog volt, hogy életben találta, és beszélgethet vele. Akkor aztán elmondta, hogy Rómában imádság közben Isten értésére adta, hogy Szent Ferenc halálán van, érte akar küldeni, és kérni akarja azokat a dolgokat, amiket, mint mondta, magával hozott. Be is hozatta mindjárt Szent Ferenchez, és enni adott neki. Szent Ferenc evett, és ettől megerősödött. Jacopa asszony pedig eléje térdelt, átfogta Krisztus sebeivel ékesített szent lábait, és oly nagy áhítattal csókolta, és öntözte könnyeivel, hogy a körülöttük álló frátereknek úgy tűnt, mintha Magdolnát látnák Krisztus lábainál, és semmi módon nem tudták elszakítani onnan.

Hosszú idő után végül mégis fölemelték, félrevonták. Szent Ferenc halála alkalmával nemcsak Jacopa asszony és kísérete, hanem számos assisi polgár is látta és megcsókolta a dicsőséges sebhelyeket, többek között Szent Klára és nővértársai is, akik vele együtt Szent Ferenc temetésén is jelen voltak.

Szent Ferenc 1226. október 3-án, szombaton költözött el e világból és másnap, vasárnap volt a temetése. Ez volt huszadik esztendeje megtérésének, vagyis amióta megkezdte a vezeklő életet. A szent sebhelyek elnyerése óta két év, születése óta pedig negyvenöt esztendő telt el.

(Részlet, Assisi Szent Ferenc virágoskertje, Fioretti – Agapé, 1999.)

Forrás: Magyar Kurír