"Megtörtént, hogy az egyik testvér egy alamizsnát kérő szegényre keményen rátámadt, és többek közt ezt mondta neki: „Vigyázz, nehogy gazdag létedre szegénységet színlelj!”

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.

Itt megtalálható teljes egészében ez a fejezet

"Megtörtént, hogy az egyik testvér egy alamizsnát kérő szegényre keményen rátámadt, és többek közt ezt mondta neki: „Vigyázz, nehogy gazdag létedre szegénységet színlelj!” A szegények atyja, Szent Ferenc, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott; a bűnös testvért keményen megfeddte, és megparancsolta neki, hogy a szegény előtt vetkőzzék le, és lábát csókolva kérjen tőle bocsánatot. Majd ezt fűzte hozzá: „Aki a szegényt gyalázza, Krisztust bántja meg, akinek nemesi címerét viseli, és aki szegénnyé lett érettünk e világon.” 

Nagyon fontos lenne Szent Ferenc példáján elgondolkodnunk, mert lassan de biztosan egy jóléti, fogyasztói társadalomból egy kemény munkából élő világ felé haladunk. Igen, azt látom, hogy ma a segélyekből, a pályázatokból  jól, rosszul, de mindenkinek kikerült nem csak a mindennapi, hanem egy picit azon felül is mindaz, amire szükség van. Láttam, hogy a kilencvenes években mit jelentett szegénynek lenni, nélkülözni, éhezni, fázni, az utcán élni, és ma - bátran mondhatom - Istennek hála mindenkinek jobban megy. Nem csak azért, mert nyugatról rengeteg használt ruha és minden más beáramlott, hanem azért is mert a szegény családokból sokan kikerültek Európa országaiba ahol nagy a munkanélküliség, és így hamar sikerült talpra állni, egzisztenciát teremteni és még az itthon maradt rokonokat is anyagilag támogatni. 

Mit hoz a holnap? Jézus elvárja, hogy az idők jeleit felismerjük: „Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég. Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?" Mt 16,2 

Nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy kimondjuk, a pályázatokból, segélyekből, számolatlan támogatásból való jóléti társadalom kezd elvékonyodni. Eljön az az idő, s talán már kopogtat is az ajtónkon, amikor mindent amit kívánunk nem fogunk tudni azonnal megvásárolni, hanem csak akkor, ha a kemény munkánk után járó bért felvettük. A pandémia, a sok háború és az arrogáns politizálás sajnos meg fogja hozni a maga gyümölcsét, ami sok - sok embert fog szegénységbe, nincstelenségbe taszítani. 

Talán a relatív jó mód miatt amiben élünk, sokkal türelmetlenebbek lettünk a szegényekkel szemben. Maga az állam, de az egyház is ma sokkal több segélyt tud kiosztani, mint néhány évtizede. Ezért könnyebben gondolja az egyszerű ember azt, hogy egy szegény támogatása nem a mi dolgunk.... Oldja meg ezt a kérdést az állam, az egyház, vagy valamelyik erre szakosodott alapítvány. Sajnos mindez a szolidaritásunk leépüléséhez vezetett. Ezért lenne fontos, hogy kívülről megtanuljuk Szent Ferenc gyönyörű mondatát: 

„Aki a szegényt gyalázza, Krisztust bántja meg, akinek nemesi címerét viseli, és aki szegénnyé lett érettünk e világon.” 

Mindannyian meg vagyunk keresztelve, Krisztus Urunk keresztjét, mint Isten gyermeki méltóságunk címerét hordozzuk, ezért mindannyiunk kötelessége a szegényben, a hajléktalanban meglátni az ajtónkon kopogtató Krisztust, hogy a segítségére siessünk.

Szeretettel, 

Csaba t. 

Dévai gyermekek Szent Ferenc darabja a Szegénység Úrnőjével.