Ezután négy angyalt láttam, akik a föld négy sarkán álltak, és akik feltartóztatták a földnek négy szelét, hogy ne fújjanak sem a földön, sem a tengeren, és egyetlen fára sem. Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan azt kiáltotta a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: »Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!« Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzséből. Júda törzséből tizenkétezer megjelölt; Rúben törzséből tizenkétezer; Gád törzséből tizenkétezer; Áser törzséből tizenkétezer; Neftali törzséből tizenkétezer; Manassze törzséből tizenkétezer; Simeon törzséből tizenkétezer; Lévi törzséből tizenkétezer; Isszakár törzséből tizenkétezer; Zebulon törzséből tizenkétezer; József törzséből tizenkétezer; Benjamin törzséből tizenkétezer.

Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Nagy szóval kiáltották és mondták: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!” Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, mondván: „Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”

(Jel 7, 1-13)

Abban a korban nem volt személyazonosságot jelző kártya, egyszerűen magukon viselték a hovatartozásuk jelét az emberek, például a szökött rabszolgának a homlokába égették uruk nevének kezdőbetűjét.  Olvassuk el Ezekiel könyvének kilencedik fejezetét, melynek negyedik versében így szól az Úr: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne.” Majd az öldöklő angyalokhoz szól: „Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok!"

A keresztség szentségében bennünket megjelöltek Jézus Krisztus nevében, fontos, hogy ennek a tudatában legyünk és úgy is viselkedjünk, mind aki magán hordozza Megváltónk bélyegét, mint aki valóban a Krisztus tulajdona, lefoglalt gyermeke. Természetesen ez a letörölhetetlen pecsét nem elég az üdvösséghez, mert ahogyan az evangélium írja:  "Ahol a kincsed, ott a szíved is." Mt 6,21 A mi kincsünk legyen a jó Isten, a családunk, a ránk bízott feladatok teljesítése. Mit hoz a holnap nem tudjuk, de az biztos, hogy a felesleges aggodalom, a félelem csak megbénít, és akkor a mi magunk feladatait  sem fogjuk tudni eredményesen végezni. Imádkozzunk, s bizalommal olvassuk Jézus szavait: "Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!" Mt 10,28

Értsük meg, nem babra megy a játék, örök üdvösségünk a tét, ezért mindennél fontosabb, hogy megtérjünk, hogy felélesszük magunkban a szentségek által kapott kegyelmet és üdvös Istenfélelemben, egymást támogatva, jótestvérekként szeretetben éljük az életünket! Hogy mekkora különbség van a kárhozat és az  örök üdvösség között, azt csak akkor fogjuk megérteni, ha Krisztus keresztjére függesszük a szemünket. Jézus az irántunk való végtelen szeretettől vezetve a  Golgotára ment, hogy megmentsen a pokol kínjaitól, most rajtunk a sor, mi is saját magunkért, családunkért vállaljuk az Isten által kinyilatkoztatott törvényeket, éljünk a szeretet parancsa szerint. 

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Keresztség által Isten gyermekei leszünk.