"Így szólt Mózeshez: „Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok. Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük.” Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett.” Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően.

Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul. Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk.” Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek.” Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam.” Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán. Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen." Kiv 24,1

Csaba testvér elmélkedése: 

Az egyiptomi rabságból szabadult nép szövetséget köt Istennel, a korabeli szokások szerint! Meghintik vérrel a népet azt mondják: "a feláldozott, kettéhasított állat sorsára jussak, ha megszegem a szövetséget mit veled kötöttem." Amire fel kell figyeljünk, hogy itt nem két ember, vagy két nép között születik meg a szövetségkötés, hisz az áldozati állatok vérének felét, az élő Istent szimbolizáló oltárra öntik. Itt Isten és a választott nép, jól átgondoltan, megfontoltan köt egy máig érvényes szövetséget, ezt nevezzük mi keresztények Ószövetségnek.  Azáltal, hogy a jelenlévők együtt vállalják a szövetségkötésből származó kötelességeket és együtt gyakorolják a jogokat, egy néppé formálódnak. Így, a szövetségkötés Istennel is, de egymással is egy életre szóló, halálnál is erősebb köteléket hoz létre! 

Jézus nem kosok és bakok vérét ontotta, hanem a kereszt oltárán saját vérében kötötte meg az Újszövetséget Isten és az ember között. A keresztségben én is ennek a szövetségnek tagja lettem, az első áldozással, a bérmálkozással, de minden egyes szentmisével melyen részt veszek ezt a szövetséget mélyítem el, élem meg tudatosan. Összetartozunk, egyek vagyunk, mert egy az Istenünk, egy az érdekünk, egy a célunk, Isten országa, ahol nincs első és utolsó vendég, ahol a Szentháromsággal egy asztalhoz ülhetünk! 

Ma a darabjaira hullott individualista világban, szinte nem is értjük ezt a nagyon erős, vérrel megpecsételt összetartozást hordozó köteléket! Döbbenjünk rá, hogy nem magától érthető, az hogy egy szülőanya segítségére siet a társadalom, hogy van egy iskola, ahová ingyen járhat a gyerekem, hogy valaki az utat amelyen járok megépíti és karbantartja. Tudatosítanom kell magamban, hogy minden ami körülöttem van és működik az a szövetségkötésből született, az egység, összetartozás tartja fenn világunkat. Amíg ez a szövetségkötés él, addig élet van, amikor az önző érdek kerül előtérbe, akkor a társadalom szövete elkezd repedezni és lassan minden darabjaira hull és oldott kéveként szétterül, elpusztul. Én ebben a szövetségben, ebben az élő szövetben, nem egy rákos burjánzó sejt vagyok mely csak élősködik, hanem egy társaira figyelő, velük együtt gondolkodó, és együtt dolgozó ember szeretnék lenni.  

Együtt zarándokolunk, az Újszövetség népe vagyunk, tudatosan újítsuk meg az Istenünkhöz és egymáshoz való tartozásunkat jelentő szövetségkötésünket, a szentmise áldozatban!

Rám számíthattok, 

Csaba t.

Kép: Isten népét Krisztus vezeti Székelyföldön.

2025. február 19.