Evangélium: „Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.”

Jn 8,28–29

A mennyei Atyának nemcsak Jézussal, az Ő megváltó életével kapcsolatban volt elképzelése, hanem veled és velem is megvan a maga akarata, szent célja. Ha egy dolgot kérhetnék Istentől, azt kérném: életem minden percében, minden gondolatom, szavam és tettem legyen összhangban az Ő szent akaratával. Nekünk nem elég a jó és a rossz között döntenünk; nekünk az Isten akarata szerinti jó, és a nem Isten akarata szerinti „jó” között kell választanunk.

Hogyan tudhatom meg, mi Teremtőm álma velem kapcsolatban? A hittankönyvek azt tanítják, hogy Isten nagyon egyszerűen szól hozzánk: eszünkbe juttatja azt, amit mondani akar nekünk! A legszebb gondolatunk, álmunk, mely újból és újból visszatér és melegséggel, örömmel tölt el – na, az Isten belénk álmodott akarata!

A hivatás választása:

Családalapítás: Kit vegyél feleségül? Azt a lányt, aki mellett – miután jól összebarátkoztatok – szárnyaid nőnek, és úgy érzed, érte le tudnád hozni az égről a csillagot is! Annak a fiúnak mondj igent, aki mellett érzed, hogy neki örömmel mosnál, főznél, és szülnél szebbnél szebb gyermekeket!

A kedv ereje: Ez a képlet. Isten nem nyom le a torkodon erővel semmit! Ő kedvet is támaszt ahhoz, amit tenned kell. A békát sem kell különösebben biztatni, hogy a tóba ugorjon! Isten akarata kedvet és erőt ad olyan dolgokhoz is, amikről azt hitted, soha nem fognak menni neked.

A karinges bányász története: Huszonhárom évesen már éreztem, hogy hív az Isten, de a templomi szerepléstől nagyon irtóztam! Egyszer Csíksomlyón a sekrestyében álltam, hallgattam a bölcs Albert atya prédikációját, mikor a drága Romuáld testvér megfogta a kezemet, és határozottan felszólított: menjek segíteni. Azzal már akasztotta is a nyakamba a fehér, kikeményített, barokk kori csipkés karinget. Akkoriban 59 kiló voltam, elvesztem abban a hatalmas fehérségben! Kezembe adott egy hosszú rúd végén himbálódzó vörös perselyt, melyen kis rézcsengő csilingelt. „Na, indulj szépen perselyezni” – mondta a világ legtermészetesebb hangján – „a tied a templom bal oldala.” Azzal már kint is voltam a templomhajóban. Huszonnégy éves, nagyszakállú bányászként álltam a zsúfolásig megtelt templomban; úgy éreztem megállt a világ, és minden szem rám szegeződik. Csíkszeredában nőttem fel, sok rokonom, barátom volt ott, és szerintem azon a vasárnapon egytől - egyig ott ültek a templomban, éspedig mind a bal oldalon! Tudtam a dolgomat: mindenki elé oda kellett tartanom a diszkréten csilingelő perselyt, és egy halk „Isten fizesse meg”-gel megköszönni az adományt. Pillanatok alatt leizzadtam, kivert a víz, a lábaim akadoztak és azt hittem, itt a világ vége!

Valójában ott lett a világi életem vége, mert lassan egy határtalan öröm költözött a szívembe: éreztem, hogy a végtelen nagy Istennek szolgálok! Nem az volt a fontos, hogy mit csinálok, még az sem, hogy hogyan teszem, hanem csak az, hogy én, a marék por, a nagy Isten szolgálatát végzem a népem előtt. Akkor és ott megtaláltam a helyemet, Isten alázatos munkatársa lettem!

Hogy lettem ferences szerzetes pap? Nem sok idő múlva fel is kerestem a provinciálist, a drága jó Écsy János atyát és elmondtam, hogy én ferences, egyszerű laikus kisebb testvér akarok lenni! Az atya elbeszélgetett velem, kikérdezett, majd elmondta, hogy a kommunizmus alatt (1982) nem lehet Erdélyben senki nyíltan szerzetes, de jelentkezzek a gyulafehérvári teológiára, ne mondjak senkinek semmit, de a vakációkban, majd szeretettel vár! 

Itt jött hivatásomban a második lépcsőfok, hat év hosszú idő, évszázados falak közt bezárva, mindenki feketében, olyan emberekkel együtt, akikről a kommunista rendszer minden aljas, rossz dolgot nap mind nap harsogott!   De Isten ehhez is kedvet adott, sőt pillanatok alatt hatalmas tudásszomjat támasztott bennem: Vajon mi az igazság? Rengeteget olvastam, tanultam, hálás vagyok a nagytudású tanáraimnak! Életem legszebb része volt a gyulafehérvári évek, akár a magzat anyja méhében, én is jól éreztem magam ott, ahol nagy kanállal osztották a keresztény lelkiséget és a bölcs tudást!  

- Jó Isten útján járni! Egész életemben, a mai napig érzem ahogy jóságos Istenem újabb és újabb feladatokat bíz rám! Ilyen feladat a mindennapi "Tranzitus". Érzem és tudom, hogy vándor utunkon, nem csak Szent Ferencet kísérjük a megtéréstől az üdvösségig, hanem mi magunk is haladunk, éspedig jó társaságba, Krisztus felénk kitárt karjai felé! 

A nagyböjti szentidőben, akár személyesen is szívesen fogadom a Tranzitus útján együtt zarándokló testvéreimet, hogy lelki beszélgetésben, vagy akár szentgyónásban keressük együtt Isten akaratát!

Szeretettel: 

Csaba t.

Kép: Gálospetriben a templomocska előtt a vasárnapi szentmise végén a gyermekeinkkel.