Evangélium: „Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre. Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek.

Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az írást? A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben. Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.”

Mk 12,1-12

A mai evangélium, megrázó erővel kongatja a vészharangot a lelkiismeretünk felett. Az evangéliumban, Jézus az újból és újból visszatérő képpel - a gyilkos szőlőmunkások makacsságát - ahogyan bemutatta, valósággal tűzbe hozza a kortársait. De ez a drámai történet nem csak a kétezer évvel ezelőtt élt farizeusoknak vagy írástudóknak szólt, hanem nekünk is. Elmélkedjük hosszan Jézus üzenetét:

1. „Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak...”

Visszagondolok az elmúlt harminchat évre: mi itt Erdélyben, de az egész Európában is mennyi kegyelmet, áldást kaptunk! Békében, jólétben élhettünk. Isten nemcsak ránk bízta ezt a gyönyörű, gazdagon termő "szőlőskertet", de melléje – minden kérésünkre figyelve – nagy szeretettel segítségünkre is sietett. Mint jó gondviselő Atya állt a gyermekei mellett!

2. „Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt.”

A neki járó rész a főparancs: az Isten és az ember iránti szeretet, amelyet tőlünk kér. Lángoló szeretettel imádjuk az Istent, és szeressük egymást jó testvérekként, mint saját magunkat! Alázattal egyeztessük gondolatainkat, terveinket Teremtőnkkel úgy, hogy azok mindenki javát szolgálják és se a teremtett világot, se az emberiséget ne bántsák. Isten csupa jó dolgokat kér tőlünk.

3. „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből.”

Templomaink kiürülnek Európa-szerte. Istent ha nem is szidjuk, de háttérbe szorítjuk; nem kérjük ki a véleményét a döntéseinkben, nem kérjük a szentségi áldását a születő gyermekre, a házasságra, sőt sokszor még a rokonaink temetésekor sem. A bűnbánat kiment a divatból, sőt a legszörnyűbb bűnöket is nyilvánosan követik el nagyon sokan. Az emberek a szeretet, a megértés és a párbeszéd helyett alaptalanul szidják, rágalmazzák egymást. Nyíltan fenyegetőznek, támadnak, a gyilkos háborúkhoz tanácsot és fegyvereket adnak, és meg sem kísérlik keresni az áldott békét. 

4. „Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt.”

Mit tehet az Isten? Jézus világosan válaszol erre a kérdésre: elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Istennek nem kell Európa felett ítéletet mondania, mert azt mi magunk, az emberek megtesszük; a beképzelt pökhendiségünkkel, parttalan gyűlölködésünkkel és a párbeszédtől való elzárkózással a vesztünkbe rohanunk. Hová vezet ez a hatalmas úrhatnámság és dölyfös gyűlölködés? Jézus csodálkozva kérdezi tőlünk is: „Amikor esteledik, azt mondjátok: Tiszta idő lesz, mert vöröslik az ég; reggel meg: Ma vihar lesz, mert borús, vörös az ég. Az ég jeleiből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?” (Mt 16,2–3)

5. „Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.”

Döbbenetes a nép elöljáróinak reakciója Jézus szavára. Ők a niniveiekkel ellentétben nem szaggatják meg bűnbánattal a ruháikat, nem kérnek bocsánatot, hanem gyilkos gyűlölettel akarják elhallgattatni a világ alapvető törvényeit ismertető Krisztust. Vajon nekünk van fülünk Jézus szavára?! Meghalljuk a számonkérő, intő szavakat? Még nem késő! Bűnbánó szívvel adjuk meg Istennek azt, amit minden gyermek megad a szüleinek: a hálás szívből fakadó köszönetet és a ragaszkodó szeretetet! Ugyanakkor jótestvérekként, egymással kiengesztelődve tervezzük újra békében az életünket.

Szeretettel, 

Csaba testvér

Kép: Isten egyetlen dolgot vár el tőlünk, csak annyit, hogy szeretetben, békében éljünk. Gyermeknap tiszteletére pont ezt tettük Csíksomlyón a kedves debreceni orvosok megvizsgáltak, majd mindenért hálát adtunk az Istennek a szentmisében és egy rózsatövet ültettünk mennyei édesanyánk, Mária tiszteletére.