Keresztelő Szent János születésének főünnepe

Evangélium: „Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki... Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” ...Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

Lk 1,57–66.80

Kéréseinkkel, gondjainkkal és hangos panaszainkkal oly sokszor fordulunk Istenhez, oly sokszor kiáltunk az ég felé! És a mi jóságos Urunk mindig meg is hallgat minket, de a válaszát hagyományosan gyermekbőrbe csomagolja, és egy-egy édesanya méhébe zárja! A mi szent emberi feladatunk pedig az, hogy ezeket a törékeny, isteni válaszokat alázattal vállaljuk, óvjuk, és gondoskodó, áldozatos szeretettel szépen kibontakoztassuk.

A munkatársaimnak, a nevelőknek sokszor mondtam amikor egy-egy új, zilált, elhagyott gyermeket fogadtunk be az otthonainkba: „Figyeljetek jól, mert megtörténhet, hogy ebben a pillanatban fogadtuk be a XXI. század József Attiláját, vagy a holnap Kodály Zoltánját!” Ki tudja, hogy az előttünk álló, csillogó szemű gyermekben nem áll-e ott a következő generáció lánglelkű Szent Ference, vagy népünk jövendő, sziklaszilárd Márton Árona? Lehet, hogy éppen a karodban hordozott gyermek által küldi az Úristen a pusztító rák ellenszerét, vagy az emberiség számára az oly szükséges tiszta energia törvényének képletét.

Minden egyes gyermek az Isten egyedi, pótolhatatlan remekműve és ajándéka! Milyen hatalmas, égre kiáltó tragédia, hogy a világ sokszor mégsem hajol le ezekért a gyermekbőrbe csomagolt isteni ajándékokért, nem viszi őket féltő szeretettel iskolába, és türelmes jósággal nem segít felszínre hozni a bennük rejlő áldást.

Nézzük meg a Boldogságos Szűzanyát: amikor megtudta, hogy Idős rokona gyereket vár mindent félretett, felkerekedett és sietve ment a hegyekbe, hogy szolgáljon, segítsen a gyermeket vállaló Erzsébetnek. Mária a mi példaképünk, nekünk is védelmező, gondoskodó szeretettel kell odafordulnunk a gyermeket hordozó édesanyákhoz. Segítenünk kell minden egyes kiskorú gyermeknek nagyra nőni, hogy felnőve bátran és szabadon ki tudják mondani, meg tudják mutatni mindazt a csodálatos értéket, amit a Teremtő Istenünk a teremtésben beléjük zárt!

Házi feladat: 

Amikor ma szembejön veled egy gyermek – legyen az a sajátod, a szomszédé, vagy egy idegen az utcán, ne csak egy csintalan "kölyköt" láss benne! Tekints rá szent tisztelettel, és kérdezd meg magadban a mai evangélium szavaival: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Adjon neked az Úr türelmet, hogy ma egy bátorító mosollyal vagy jó szóval te is segítsd őt az Isten által kijelölt útján!

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: A váradi otthonban 14 gyerekünk nevelkedik, tegnap délután tanévzáró fagyozást tartottunk.