Evangélium: „Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül a karióti Júdás, aki később elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: »Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.«”

Mt 10,1–7

Ha a négy evangélium mellett együtt olvassuk az „ötödiket” is – magát a Szentföldet –, akkor igazán meglepő és lenyűgöző részleteket tudhatunk meg. Az apostolok közül hárman – Péter, a testvére, András és Fülöp – egészen biztosan Betszaidából származnak. De rendkívül valószínű, hogy Jakab és János is idevalósiak voltak, akárcsak Jézus unokatestvérei. Szent József testvére lehetett ugyanis Alfeus, akinek fiai Jakab és Tádé apostolok; az ő édesanyjuk állt ott nagypénteken Szent Jánossal és Jézus édesanyjával, Máriával a kereszt alatt!

A többi apostol is e közeli térségből származik: itt éltek, itt dolgoztak, és itt ismerték meg Jézust és valószínű régről ismerték egymást. Az apostolok közül egyedül a karióti Júdás nem származott Kafarnaum környékéről.

Tabgha, Kafarnaum és Betszaida közvetlenül egymás mellett fekszenek a Genezáreti-tó északi partján, így az ókorban a helyiek rendszeresen gyalog közlekedtek közöttük. A teljes útvonal Tabghától Kafarnaumon át Betszaidáig mindössze körülbelül 9-10 kilométer, ami gyalogosan egy kétórás, kényelmes sétát jelent.

1. Betszaida (A Galileai-tenger partján)

Betszaida egy virágzó halászfalu volt Kafarnaum szomszédságában. Innen származott a legtöbb tanítvány, akik így gyerekkoruk óta jól ismerték egymást.

- Péter (Simon): Betszaidában született, bár felnőttként – a házassága után – már Kafarnaumban lakott.

- András: Péter testvére, szintén Betszaidából származott.

- Fülöp: Az evangélium kifejezetten említi, hogy Betszaidából, Péter és András városából való volt (Jn 1,44).

2. Kafarnaum (Jézus „saját városa”)

- Máté (Lévi): Tősgyökeres kafarnaumi volt, itt működtette a vámhivatalát, és itt volt a háza is, ahol oly nagylelkűen vendégül látta Jézust.

- Jakab és János (Zebedeus fiai): Bár pontos születési helyüket a Szentírás név szerint nem nevezi meg, halászvállalkozásuk, édesapjuk (Zebedeus) és egész családjuk Kafarnaumhoz, illetve a szomszédos Betszaidához kötődött.

3. Kána (Galilea belső része)

Kána és Kafarnaum között a távolság nagyjából 38 kilométer. Jézus korában a dombos galileai vidéken átvezető gyalogút egy bő, fárasztó egynapos gyaloglást (körülbelül 7-8 órás utat) jelentett a vándoroknak.

- Bertalan (Natanael): János evangéliuma név szerint említi, hogy a galileai Kánából származott (Jn 21,2). Ő az a tiszta szívű tanítvány, akit Fülöp vezetett Jézushoz a fügefa alól.

4. Kariót (Júdea – Az egyetlen nem galileai)

Iskarióti Júdás: Az „Iskarióti” név a héber Is Kerioth kifejezésből ered, ami azt jelenti: „Kariót városából való férfi”. Kariót Júdea déli, kopárabb részén feküdt. Júdás volt az egyetlen az apostolok között, aki nem a nyitottabb, észak-galileai térségből, hanem a déli Júdeából származott.

5. Akiknek a neve rejt el települést vagy családot

- Ifjabb Jakab és Júdás Tádé (Alfeus fiai): Az evangéliumok Alfeus fiainak nevezik őket. Bizonyos egyházi források és ókeresztény hagyományok (így például Szent Fülöp és Ifjabb Szent Jakab közös életrajzi leírásai) úgy emlékeznek meg róluk, mint akik a tóparti Betszaidából származtak, vagy felnőttként a többi apostolhoz hasonlóan ott halásztak.

- Simon, a Kananeus (vagy Zelóta): A „Kananeus” jelző nem Kána városára utal, hanem a héber kanana (buzgó, lelkes) szóból ered, ami pontosan megegyezik a görög „Zelóta” (buzgó, a szabadságért harcoló) kifejezéssel. Ő is galileai származású volt.

- Tamás (az Iker): Származási helyéről nem beszél közvetlenül a Szentírás, de a hagyomány szerint ő is galileai halászember volt, mielőtt csatlakozott a Mesterhez.

Összességében tisztán látszik, hogy Jézus a legközelebbi munkatársait szinte kivétel nélkül a Galileai-tenger környéki halászfalvakból és kisvárosokból gyűjtötte maga köré. Ez a csodálatos, vízközeli vidék lett az Isten országa hirdetésének igazi és örök bölcsője.

Szeretettel,

Csaba t.

Képajánló a bejegyzéshez: Rendkívüli régészeti szenzáció: Megtalálták Betszaida elveszett városát, benne a Szent Péter szülőháza fölé épített, ókeresztény „Apostolok templomával”.

Olvasd el a cikket:  Megtalálták Bétszaida elveszett városát, benne a Szent Péter házára épített Apostolok templomával

Izrael legnagyobb édvesvizű tava, a Kineret-tó (korábbi, megtévesztő nevén Galileai-tenger) fontos biblikus helyszín: az Újszövetség szerint a tó mentén történtek Jézus tanításai, itt hangzott el a hegyi beszéd, valamint a csodatételeinek egy része (vízen járás, csodálatos halfogás, vihar lecsendesítése) is ide kötődik. A Biblia több olyan települést is említ a tó partjáról, amelyek valódi helyszíne máig kérdéses.

Az egyik ilyen elveszett város a Kafarnaumtól nem messze eső Bétszaida, ahonnan az újszövetségi források szerint Jézus legalább három tanítványa (Fülöp, Péter és András) származott, és ahová a csodatételek közül egy vak férfi meggyógyítását, valamint az ötezer ember megvendégelését megelőző kenyérszaporítást helyezi a szentírás.

A Julias nevű római városnak később otthont adó halásztelepülés mai helyére több jelöltje is volt a régészeknek, de most úgy tűnik, bizonyossá vált, hogy az el-Araj nevű ásatási terület a nyerő.

A helyszínen kutató régészcsoport ugyanis nemcsak római kori maradványokat és a zsidó településre utaló házakat találtak, hanem egy ötödik századi bizánci bazilika romjait is, amely egy Szent Péterhez intézett könyörgést tartalmazó mozaikot rejtett magában. Az apostolok vezetőjéhez intézett felirat a templom sekrestyéjében található mozaikpadló része volt, amelyet bizánci virágmintákkal díszítettek – írja a Haaretz.

A kutatók szerint ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy el-Araj az egykori Bétszaidát rejti magában, míg a feltárt bazilika annak az Apostolok templomának felel meg, amelyet Szent Willibald nyolcadik századi írása szerint Szent Péter és testvére, András háza fölé építettek. Utóbbit a régészek persze nem tényként kezelik, hiszen az ókori ingatlantulajdonlás ellenőrzésére nemigen vannak eszközeik.

Josephus Flavius zsidó-római történetíró szerint Bétszaidát később a helyi uralkodó, Heródes Fülöp fejedelem alakította át szerény halászfaluból polisszá, vagyis római várossá. A történelmi feljegyzésekben azonban csak a harmadik század végéig szerepelt a település, majd közel 200 évre eltűnt az írásos emlékekből. A régészeti kutatások kimutatták, hogy ebben az időszakban jelentősen megemelkedett a tó vízszintje, ezért valószínűleg az áradás és az iszaposodás miatt a zsidó település jó része odaveszett.

A régészek szerint a Szent Péternek szánt könyörgést tartalmazó felirat nagyon fontos az apostol és a bazilika kapcsolatának azonosítása szempontjából, és megerősíti a templomot a 8. században meglátogató Willibald püspök tanúvallomását, miszerint a bizánci korban a kereszténység Bétszaidában emlékezett meg Szent Péter szülőházáról, és nem Kafarnaumban, ahová csak az 1920-as évektől kezdve helyezik Péter otthonát.

Fotó: MENAHEM KAHANA/AFP