Evangélium: „Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”Jézus ezután bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”

Mt 9,32–38

1. Jézus látja a bajainkat, de nem vádol, hanem szánalommal mellénk áll. „Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora.”

A mi Urunk nem egy távoli, rideg szemlélő. Ő észreveszi a tömegben az egyént, meglátja a magányt, a fáradtságot, az elcsigázottságot és a belső vagy külső némaságba zárt és zárkózott embert. Jézus szíve megmozdul, együtt érez velünk, és nem elítéli a botladozó, pásztor nélküli nyájat, hanem mély, isteni szánalommal és irgalommal fordul felénk.

Egy rosszul tanuló, mindenkivel kötekedő gyermeket nagyon könnyű elítélni. Világunk hibáiról, a botrányokról is lehet leleplező filmeket forgatni vagy dühös kommenteket írni, de ha így teszünk, akkor nem a bűnös, elesett embert szánó Krisztus keskeny, meredek ösvényén járunk, hanem a Sátánnak, a Vádlónak a széles, pusztulásba vezető útjára lépünk. A Sátán név a héber Satan szóból származik, melynek eredeti jelentése: vádló, ügyész, ellenszegülő, ellenfél. Ő egy olyan szellemi lény, aki mint egy kíméletlen államügyész, ujjal mutogat az ember gyengeségeire, bűneire, és vádolja őt Isten előtt. Görög fordítása, a Diabolosz (ebből jön az ördög szavunk) szó szerint ezt jelenti: rágalmazó, gáncsoskodó, szétdobáló – vagyis az, aki szétzilálja a közösséget és a békét. Krisztus követőiként nem vehetjük át a Vádló szerepét!

2. Jézus tanít és gyógyít – És ebben segít a Szentlélek, a Védőügyvéd: „Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.”

Jézus nem áll meg a puszta sajnálkozásnál: az Ő szeretete mindig cselekvő szeretet. Útra kel, bejárja a városokat és a legkisebb falvakat is, felkeres. Szavával felemeli a lelket, megnyitja a távlatokat, jelenlétével és érintésével pedig kézzelfogható módon gyógyít. Nincs olyan mély belső „légió”, függőség, betegség vagy elszigeteltség, amelyet az Ő szava ne tudna elűzni, lecsendesíteni, visszaadva az összetört emberi arcnak a Teremtő gyönyörű vonásait.

Egy sötétben botorkáló ember, aki véletlenül felborítja a vázát, nem rossz, csupán nem lát. Ne ítélkezzünk hát felette, hanem gyújtsunk inkább fényt: tanítsunk, vezessünk és gyógyítsunk Jézus Krisztus példájára! Kafarnaumban, a Galileai-tenger partján az Úr lépten-nyomon találkozott a belső sötétségtől, gyűlölettől és kevélységtől megszállott emberekkel.  Az ördög – a szétdobáló – akkor veszíti el a hatalmát, amikor az emberek Assisi Szent Ferenc vagy éppen Goretti Szent Mária példájára az Isten parancsaiba öltöztetett tiszta szeretet és a kiengesztelődés mellett döntenek. Ebben a gyógyító munkában siet segítségünkre a Szentlélek, a Paraklétosz, aki a mi isteni Védőügyvédünk, Vigasztalónk és Pártfogónk, aki a Vádlóval szemben mindig mellénk áll, hogy felemeljen.

3. Jézus azt akarja, hogy a nyomába lépjünk – A jócselekedet áldást hoznak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”

Urunk nem egyedül akarja megváltani a világot, hanem munkatársakat keres. Meghív minket, hogy lépjünk a nyomába, tanuljunk tőle szelídséget és alázatot, és álljunk be mögé a mindennapi szolgálatba. Az „aratás” itt zajlik a szemünk előtt: a ránk bízott gyermekekben, a lázadozó fiatalokban, a szülőföldünkön minden kereső emberben. Ne maradjunk tétlenek, hanem gyermeki jókedvvel és bátor szívvel vigyük Isten országának örömhírét a világba!

Jónak lenni jó! Sokan kérdezik tőlem, milyen érzés volt most Mátyás testvérvel együtt misézni. Csodálatos! Jézus meg akarja osztani velünk a jócselekedet tiszta, semmi máshoz nem hasonlítható örömét. Merjünk munkát vállalni ebben a szent aratásban, mert bármennyit is adunk oda magunkból tiszta szeretetből, annál mérhetetlenül többet kapunk kamatostul vissza az Úrtól. A népnyelvben néha azt mondják, hogy „a fagyi visszanyal”, ezt én most a legszebb értelemben tapasztaltam meg, hogy minden jócselekedet bőségesen megtermi a maga áldását. A dévai otthonban felnőtt Mátyás testvér pappá szentelésének szentmiséjén mély alázattal eléje térdelni újmisés áldásért – bizony mondom, életem egyik legszebb, legmeghatóbb perce volt!

Istennek hála,

Csaba t.