Evangélium:„Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: »Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.« Az úr így válaszolt: »Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!« Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: »Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.« Az úr így válaszolt: »Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!« Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: »Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát, és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!« Válaszul az úr ezt mondta neki: »Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!«”

Mt 25,14–30

A mohácsi sík utolsó hajnala!

Augusztus 29-én a mohácsi síkon korán keltek a katonák – már aki aludt, mert a krónikák szerint a papok egész éjszaka gyóntattak! A nap első óráiban tábori szentmisét tartottak, melyet a korabeli források és a hagyomány szerint – maga a sereg fővezére, a nehézlovas páncél fölött ferences szerzetesi csuhát viselő Tomori Pál kalocsai érsek mutatott be. A liturgia végzésében a királyi kancellár, Brotarics István szerémi püspök és a tábori papság is közreműködött. Brotarics István csodával határos módon túlélte a katasztrófa borzalmait, és az ő szemtanúi beszámolójának köszönhetjük a legpontosabb, legrészletesebb történelmi képet az utolsó napokról.

A szentmise elején általános feloldozásban részesültek a katonák. Mivel a mintegy 25 000 fős sereg tagjait nem volt idő egyenként meggyóntatni, Tomori a tábori oltár előtt állva nyilvános bűnbánatra hívta a fiatal II. Lajos királyt, a főurakat és a katonákat. Az egybegyűltek térdre borulva kérték Isten irgalmát, a főpásztor pedig általános feloldozást adott az egész seregnek.

Tomori Pál prédikációjának szövege, (szó szerint) nem maradt fenn, de a szemtanúk feljegyzései alapján a homília három fő gondolat köré épült:

- Keresztény kötelesség és áldozat: Emlékeztette a vitézeket, hogy a harc, amit vívni készülnek, a keresztény hitért, a hazáért és a családjaik védelméért folyik, ezért az ebben vállalt áldozat szent dolog.

 Vértanúság és örök élet: Felkészítette a katonákat a legrosszabbra is: biztosította őket arról, hogy akik ezen a napon életüket adják a hazáért és a hitért, azok Krisztusért hozott áldozatuk révén elnyerik a bűnbocsánatot és az örök üdvösséget (a mártírok koronáját).

- Bátorság és bizalom Istenben: A hatalmas oszmán túlerő okozta félelem eloszlatására buzdított. Nem a csodára várásra szólított fel, hanem arra, hogy tiszta lélekkel, Isten igazságában bízva, egy szívvel-lélekkel álljanak helyt a harcmezőn.

A szentmise és az áldás végeztével a trombita- és dobpergés azonnal harcrendbe hívta a sereget a mohácsi síkon.

- A magyar sereg (~25 000 fő): Tomori Pál érsek és Szapolyai György vezetése alatt két vonalba rendeződött. Az első vonalban a nehézlovasság és a gyalogság, a másodikban II. Lajos király a testőrséggel és a tartalékkal foglalt helyet.

- Az oszmán sereg (~60 000–70 000 harcos és több mint 300 ágyú): I. Szulejmán szultán vezetése alatt állt. A sereg szakaszosan, menetből érkezett a csatatérre: először a ruméliai hadtest vonult fel a dombok mögött, míg a szultáni közép (a janicsárok és a tüzérség) még úton volt.

Tomori Pál látta, hogy az oszmán erők még nem zárkóztak fel teljesen, ezért úgy döntött, nem várja meg a teljes török haderő felállását, és délután 3 óra körül kiadta a parancsot a támadásra. A magyar jobbszárny páncélos nehézlovassága elsöprő lendülettel csapott le a szerveződő ruméliai hadtestre. A roham olyan elemi erejű volt, hogy áttörte a törökök első vonalát, és megfutamította őket.

A magyar harcosok úgy vélték, megnyerték a csatát, ezért a hátráló török lovasságot üldözve benyomultak a centrum felé. Az oszmánok azonban tudatos taktikát követve szétnyitották soraikat, és a magyarokat egyenesen a felállított tüzérség és a janicsárság elé csalták. Amikor a magyar nehézlovasság beért a csapdába, szembe találta magát a láncokkal egymáshoz rögzített, több mint 300 ágyúval. A mögöttük álló több ezer janicsár puskája egyszerre nyitott tüzet közvetlen közelről. A pusztító sortűz felmorzsolta a magyar lovasság élét, a roham lendülete megtört, a sorok megbomlottak és zűrzavar keletkezett.

Eközben a megérkező anatóliai török hadtest oldalról bekerítette a magyar balszárnyat. A király is bevetette a második vonalat és a tartalékot, de a hatalmas létszám- és tüzérségi fölényben lévő oszmán sereg bekerítette a magyar erőket. A gyalogság (főként idegen zsoldosok és magyar gyalogosok) zárt alakzatba tömörülve az utolsó emberig harcoltak, de a török túlerő teljesen megsemmisítette őket. Tomori Pál érsek is a harcmezőn vesztette életét.

A tragikus vég: Látva a teljes összeomlást, a megmaradt lovasság menekülni kezdett a Duna és a Csele-patak irányába. A fiatal, páncélzatot viselő II. Lajos király a menekülés közben a megáradt, mocsaras Csele-patakba esett, és nehéz vértje miatt nem tudott kimenekülni, így megfulladt. Néhány óra alatt a mintegy 25 000 fős magyar seregből több mint 14 000–15 000 katona elesett, köztük a király, 7 főpap és 28 főúr. A magyar állam katonai és politikai vezetése egyetlen délután alatt megsemmisült.

Házi feladat: Kamatoztassuk a talentumokat, mert Isten számon kéri azokat. Időről időre, újból és újból ki kell állnunk a csataterre.  Fogjunk össze és bátran vállaljuk egymást, magát az életet! Mondjunk igent a gyermekáldásra, a holnapra, a kibontakozásra! Az elmúlt 16 évben 400.000 abortusz volt Magyarországon. Egészen biztos, hogy előbb utóbb lejár a kegyelmi idő és az Ur számbaveszi sáfárkodásunkat!  Az ítélet, olyan mint az élet, kegyetlen! Vagy még több értéket bíz ránk az Úr, vagy elveszi azt is amit mi nem kamatoztattunk! 

Tomori Pál tanítása ma is aktuális: 

- áldozathozatal nélkül nincs jövő!  

- Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.  

- Nem félni kell, hanem tiszta lélekkel, Isten igazságában bízva, összefogva kell helytállnunk a harcmezőn!  

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Tomori Pál