9. nap: A szellemi hagyaték – A hit mint életforma

„A hit nem elvont igazságok puszta rendszere, hanem életforma; olyan erő, amely átalakítja az embert, irányítja gondolatait és megszenteli mindennapi munkáját.”

Márton Áron első püspöki körlevele, Gyulafehérvár, 1939. február 12.

Elmélkedés:

Döbbenetes tömörséggel mondja ki Márton Áron, hogy a hit nem elvont igazságok puszta rendszere, hanem életforma! És valóban: az Istenhit a Teremtőnkkel való személyes, élő barátságot, egy folyamatos párbeszédet, erőszakmentes, örömteli, teremtő kapcsolatot jelent. A hívő lélek tisztában van azzal, hogy ő csak egy marék por, és a Teremtő Atya a végtelen Isten. De ahogyan a gyermek az édes szülőjéhez bizalommal bújik, úgy hajol az ember is az őt megszólító, nevét örök szeretettel a tenyerébe író Istenéhez!

A hit az élet hajszálgyökereinek gyönyörű hálózata, szemmel nem látható, de az életben az egyetlen tartást, életet, növekedést adó áldott alap. Hisszük és valljuk, hogy Megváltónk nemcsak meghalt értünk a kereszten, hanem örök szeretettel továbbra is velünk akarja az igazság, a jóság és az irgalom házát, Isten Országát építeni. Jézus Krisztus nemcsak értelmet és örömet hoz a mindennapjainkba, hanem boldog örök életet, csodálatos közösséget, ugyanakkor jövőt is ígér a cselekvő hit útján járóknak.

Ha Márton Áron teljes gyulafehérvári püspöki működését nézzük, azt látjuk, hogy nagy püspökünk minden lehetőséget kihasznált, hogy hitre és szeretetre intse, nevelje híveit. Áron püspök életútjának gyümölcse számunkra nem hatalmas templomok, műemlékek sora vagy vagyoni javak, hanem a megrendíthetetlen élő hit – ez az ő mindannyiunknak szóló hagyatéka. Utolsó főpásztori levelében is, melyben végakaratát fogalmazza meg, örökségül a hitet hagyja ránk. Arra tanít, hogy a keresztény ember nem elméleteket vall, hanem cselekvő hittel éli a mindennapjait:

„Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül, az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk, és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk.”

(Márton Áron püspök legutolsó körlevele, Gyulafehérvár, 1980)

Könyörögjünk:

Add meg nekünk, Urunk, hogy megértsük és hálás szívvel elfogadjuk, kétezer éves Egyházunk hűséges és hiteles szószólójától, a szentéletű Márton Áron püspök úrtól a lobogó fáklyát, az élő hit drága ajándékát! A Krisztus által kinyilatkoztatott élő hit fényénél nemcsak minden láthatóvá, összefüggő, nagy egésszé válik körülöttünk, de szelíd jósággal arra is rávezet bennünket, hogy Ő élő szeretetközösség, felénk forduló Szentháromság és irgalmas jósággal várja, hogy mi tiszta szívvel Őt imádva viszonozzuk az irántunk való végtelen szeretetét.

Istenünk, a Hiszekegyben Téged a bennünket el nem hagyó, jövőt ígérő Reménynek, az igazságot egybefogó, bölcsen magyarázó Hitnek és mindennek értelmet adó, lobogó Szeretetnek vallunk! Szeretettel kérünk, hogy jöjj velünk az új tanévbe, az osztálytermekbe, a szegények házába, de a társadalom legfortyogóbb mélységeibe is, hogy mi a Te áldásod, választ adó jó szavad, gyógyító érintésed lehessünk testvéreink számára! Megváltó Istenünk, Márton Áron szent életű püspökünk közbenjárására segíts, hogy a lobogó keresztény hit fényével beragyogjuk ezt a melegre és fényre szomjas világot! Ámen.

Márton Áron püspök közbenjárását kérjük az Isten elé hozott személyes szándékainkért...

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...

A hitünk két erős karjával öleljük át Teremtő Istenünket és az egész világot,

Csaba t.