Mikes Kelemen 1725-ben írt levelének második részében megfogalmazza a véleményét a török népről. Ekkor ők már bő hét éve Törökországban élnek, sokat utaztak, ezért bátran mondhatjuk, hogy ennyi idő alatt volt lehetősége megismerni ezt a nemzetet.
Pár napos törökországi tartózkodás után ezekkel a sorokkal szeretném kifejezni hálámat és tiszteletemet a török nép iránt. Isten áldja a török népet, amiért a bujdosó Rákóczi Ferencet és társait befogadták, valamint azért a figyelmes vendéglátásért, amiben minket is részesítettek utunk során.
Hálás szeretettel,
Csaba t.
"Másutt nem tudunk hadakozást, csak a töröknek a perzsával, ez is már egynehány esztendőktől tart; minékünk azt kell kívánnunk, hogy a török legyen győzedelmes, mert kenyerit esszük. Nem is segíttik úgy a bujdosókot másutt, mint ebben az országban. Ez a nemzet nem is olyan irtóztató, valamint a híre vagyon; nem tudok olyan nemzetet, aki oly csendességben éljen, mint ez, és sohult olyan békességes maradásunk nem lehetne, mint itt. Istennek légyen hálá, legkisebb szerencsétlenség még közöttünk nem történt, akárhol találjunk törökököt, mindenütt jó szívvel látnak minket, mert a török leginkább a magyarokot szereti. Legjobbat nem kívánhatunk mindezért nékik, mint azt, hogy még valaha legyenek keresztények.
Mikes Kelemen 1725-ben írt levelének második részében megfogalmazza a véleményét a török népről. Ekkor ők már bő hét éve Törökországban élnek, sokat utaztak, ezért bátran mondhatjuk, hogy ennyi idő alatt volt lehetősége megismerni ezt a nemzetet.