Kedves Diákok!
Elkezdődött a tanítás a főiskolákban is! Szeretettel hívlak, gyere csendesedjünk el, és csodálkozzunk rá a benned, bennem és körülöttünk örvénylő, sziporkázó életre! Hány arca van ennek a lüktető, változó, megfoghatatlan csodának, az életnek?!

Itt van ez a vidám, kis aranyos mókuska! Csillagok kihűlt parányi porszemei összeállnak, és létrejön az atommag. A tudósok szerint, ha ugyanúgy, ahogy a nedves szivacsból kiszorítod a vizet, kiszorítanád a tért az atommagok közül, a világunk anyaga elférne a markodban! S létünk bár parányi, de megfogható alapkövei körül ott vibrál hatalmas sebességgel pontosan meghatározott számú elektron, senki sem tudja, hogy honnan jönnek, hova mennek, csak azt tudjuk, hogy a legtávolabbi galaxisban is ugyanaz az elektron van, mind e kis mókuskának a szíve sejtjeiben! A világmindenség legparányibb építő kövei pontszerűek, tömege van, de térfogata nincs, mindenik  egyforma, ugyanolyan csoda!

Nézzük a mókust, egy ilyen kedves lény, egyetlen szőrszálában több atom van, mind ahány kanál tengervíz az óceánban. És ezekből a parányokból épül fel a kis mókus teste, a szövetei, szervei, apró kis dobogó szíve, kíváncsian pislogó gombszeme! Egy két lábon ugráló, fára mászó, nagyon bonyolult, éjjel-nappal működő gyár, egy csodálatos kis üzem! Igen, jól mondtam, egy üzem, mely mogyorót, diót gyűjt, félénken ránk sandít, majd táplálkozik! Valami durva, érdes anyag, a fogak malmain megőrölt dió elindul a finom nyelőcső alagútjain, és maga is életté válik, integrálódik a fák ágaira lendülő mókás kis állatba! A dió, a finom falat, tiszta patakvízben társra talál és maga is mókussá válik, sejtek születnek, parányi laboratóriumok, melyekben komoly életfenntartó munka folyik, s ha elvégzik dolgukat meghalnak! A mókuskát, ezek a parányi célt megvalósító önálló üzemek születése és halála élteti! Az élet megy tovább, a mókusbőrben bonyolult sok - sok gyártó és szerelő üzem dolgozik, épít és rombol, ennek az élő gyárnak minden perce végtelen sok születés, és ugyanakkor halál is! Mert ki tudná megmondani, hogy a jókedvű, aranyos állatkánkban percenként hány sejt születik és hal meg?! A fára lendülő, a dióból született majd elhalt sejtet, más sejtek lebontják és a nyirokvezetékének szűk kis kanálisán elvezetik, hogy a természet örök körforgásában a természetbe kerüljön! Minden születik, él, változik és elpusztul, de a parányi elektron, az atommag körül ugyanazzal a végtelen sebességgel meghatározhatatlan pályán vibrál, létezik!!! Ki húzta fel, látja el e hatalmas, elfogyhatatlan energiával e megfoghatatlan parányt?  És ezen a mókus halála sem változtathat, hisz akkor is a sejtjeit alkotó atommagok körül, az elektronok ugyanúgy kimondhatatlan sebességgel vibrálnak, darabokra hullva is végzik az Isten adta feladatukat!!

Az égre nézek, elámulok, körülöttem a kozmosz egy hatalmas világ, csoda, melyben a távolságokat fényévekben mérik! Ha a csillagokról beszélnek a tudósok, olyan számokat használnak miket ki sem tudok mondani, pedig minden csillag egy ragyogó nap, melyek közül lehet, hogy soknak még lakott bolygója is van! És benned, bennem, a mókuskában megannyi parányi világ, újabb csodák, titkok, melyek fürkészéséhez, most a tanév kezdetén én mardosó éhséget kérek Istenemtől a te számodra, iskolában járó gyermekem!!!

Hihetetlen távlatok, megválaszolatlan kérdések, csodálatos feladatok várnak rátok drága fiatalok! Isten parancsa világos: „Hajtsátok azt [ a világot] uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állaton, amely mozog a földön!" Uralni önmagunkat, világunkat igazából azt jelenti, hogy, megismerni, felfedezni, minden titkát bölcs figyelemmel feltérképezni! Sok tudós szerint, csodás világunk egy százalékát sem barangolta be a felfedezés útján járó ember!!

Istennek hála, vannak komoly könyvtárak, iskolák, egyetemek, laboratóriumok, hol a szellemi éhségedet újból és újból nem csak kielégítheted, hanem új titkok felfedezésével fel is szíthatod! Olvass, tanulj, csodálkozzál rá a környezetedre, ne vessz el a mindennapok parttalan csevegésében, önön léted fenntartásának szolgálatában! Szeretettel biztatlak néz körül, mert bármerre nézel is, ismeretlen csodákhoz vezető ösvények nyílnak előtted! Hogy melyikre lépj én ezt nem tudom, tanácsot nem adhatok, de azt tudom, hogy egy életed van, és azt nem szabad helyben ülő semmittevésre elpazarolnod! Sok döntés vár rád, de addig olvass, tanulj, csodálkozzál rá a világodra, legyenek kérdéseid, társaiddal ülj le és vitasd meg mindazt mi foglalkoztat téged.

Iskolás vagy, diák, jól képzett tanáraid vannak, bízzál bennük, áldott fiatalkorod szellemi munkára nemcsak képessé tesz, de kötelez is, hogy tanulj, formáld, képezd magad! Hidd el, ha tanárod megérzi benned a kíváncsiságot, az éhséget a tudás iránt, megtáltosodik! Ahogy a színészt az üdvrivalgás, a taps teszi művésszé, emeli tehetsége magaslataira, ugyanúgy tanárod a figyelő, csillogó tekintetedtől, kíváncsi kérdéseidtől bontakozik ki és válik azzá mire szükséged van, tanító mestereddé! Kíváncsiságod, kérdéseid szítják fel benne is a tüzet, és bölcs válaszai, okos magyarázatai benned tovább élesztik a tudás utáni vágyat, beindítva ezzel egy olyan láncreakciót, amely bármelyik iskolát a kibontakozó szellem templomává tesz! 

Kedves diák, előtted a nagyvilág, benned és körülötted ott vannak a felfedezésre váró csodák, szítsd fel magadban a kíváncsiságot, kérdezz és tanulj, és én Isten nevében megáldalak, menj, mert hódító lábadra vár a világ, jósággal, nagy - nagy bölcsességgel  indulj el, légy a szellemi élet Magellánja, szöveteinket felépítő atomok világának feltérképezője, vagy akár a csillagok útjának bátor hajósa, egy új világnak Kolumbusz Kristófja! Indulj el bizalommal, Isten alázatos utadon a Társad lesz!!

Szeretettel,

Csaba t.