2015. január 24. – Szombat

Jézus  az  apostolok  kiválasztása  után  tanítványaival  együtt  hazatért Kafarnaumba, Péter házába. Ott azonnal nagy tömeg verődött össze,  úgyhogy még evésre sem volt idejük.  Amikor rokonai ezt meghallották,  elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd,  hogy eszét vesztette.

Mk 3,20-21

Sajnos ma is, az önző, kapzsi világban az akit a szeretet és a jóság vezet az sokszor elmebetegnek tűnik, de hát ez mindig is így volt, a vakok közt a látó ember furcsa dolgokról beszél és így könnyen elmebetegnek fogják mondani!!

Az én evilági eszemet mennyire vette el Krisztus Urunk szeretete, az evangélium radikalizmusa? A hatalomért tülekedő,  mohó vágytól űzött, világunkat felhabzsoló, harácsolók emberek között mennyire vagyok a szeretet és a jóság élő felkiáltó jele? Ott ahol ítélkeznek, gyűlölettől reszkető hangon terroristákról kiabálnak ott én tudok a szeretetről, a párbeszédről, a kiengesztelésről bizalommal beszélni? A  kényelmes részigazságok ördögi fényétől  kába emberek között, rá merek - tudok mutatni a magasabb, életet adó evangéliumi igazságokra!

Mások igazságát sárba tipró önző emberek között merek tanúságot tenni arról a végtelen szabadságról, melyet nemcsak a mi Urunk élt meg a kereszten, hanem oly sok szent vértanú is!? Gondoljunk Szent Maximilián Kolbe szabadságára, ki képes volt a gyilkosok táborában a szeretet mellett dönteni! Mi Erdélyi magyarok gondolhatunk Márton Áronra és az ő sok sok munkatársára, papokra és világiakra, akik az igazságért, népük méltóságáért szabadon vállalták a börtönt, a szenvedést, azt, hogy nagyon sokan a kortársiak közül őket elmebetegeknek tartsák! Csodálom bennük, hogy bár súlyos éveket ültek, komoly szenvedéseken mentek keresztül, de mivel végig a szeretet útján jártak, megismerték az igazi, krisztusi szabadságot,  ezért soha semmilyen körülmények között nem űztek szatirikusan csúfot senkiből, még a nekik ártatlanul fájdalmat okozó kommunistákból sem!

Ők elmebetegek voltak? Lehet, hogy sokak szemében azok, de akkor én is az leszek! Ne féljünk, mernünk kell az ellenmondások emberévé válni, az árral szemben úszni, a szeretetről, a jóságról, a hitből fakadó reményünkről mindig és minden körülmény között tanúságot tenni!!

Szeretettel,

Csaba t.