Istennek hála sokan kérdezik, hogy mi a hit? A legtöbb ember erre a kérdésre magába néz és próbálja megfogalmazni azt amit érez, gondol, vagy fontosnak tart. Szerintem, mint mindenben, az élő hit tanulmányozásánál is nem magunkból kellene kiindulnunk, hanem Jézus Krisztusból. Az Ő hitét kellene megtanulnunk, magunkévá tennünk!

Jézus Krisztus Karácsony estéjén közénk jön, mert hisz a mennyei Atya alkotásában, a teremtett világban és magában az emberben! Bízik bennünk, értékesnek, szépnek lát minket, szeret, ezért jött közénk, vállalta az emberi létet, ezért maradt velünk hosszú évek során, ezért vállalta az áldozatot mert hiszi, hogy megérdemeljük! Krisztus hisz az emberben még nagypénteken is, ezért imádkozik értünk: Atyám bocsásd meg nekik, hisz nem tudják, hogy mit cselekszenek! Még a Golgota sötétsége se ingatja meg a mennyei Atyába, a világba, az emberiségbe vetett hitét!

A gonosz lélek nem bízik, nem hisz az Isten által teremtett szép világban, neki így ahogy van ez a világ  rossz, gagyi, értéktelen, ezért ő negatív, mindent leértékel, kigúnyol! Igen, a világot úgy ahogy van a gonosz lélek rossznak, gonosznak tartja és azzá is akarja formálni, célja, hogy  mindannyiunkat a saját képére, hasonlatosságára átalakítson! Célja, hogy a gyűlölet, a bűn útján egymás gyilkosaivá tegyen!

Nekünk, embereknek döntenünk kell, Krisztus hite vagy a gonosz hitetlensége között kell választanunk! A szabad akaratunkkal oda állhatunk a gonosz lélek mellé, lesajnálni, elítélni a világot, ítélettel, gyűlölettel lehúzni, megnyomorítani mindent és mindenkit! Ugyanakkor dönthetünk szabadon Krisztus mellett is, a jóság, az irgalom mellett, hogy a sebekre miket mi is látunk mi magunk legyünk az ír, a gyógyító, életet adó, mindent megszépítő, építő, csendes szeretet! Krisztus példájára menjünk oda hol baj van, és élő hitünkkel, csendes alázattal vigasztaljunk, bátorítsunk, segítsünk, a pislákoló mécsbelet ne oltsuk ki, a megroppant nádat ne törjük el!

Látszólag két út, de igazából a gonosz által felkínált döntés csak megfeneklett, helyben topogó, a meddő sárral elvegyülő vergődés, kárhozat! A krisztusi hit  dinamikus, talpra állít, cselekvő szeretettel tölt el, reményt ad, mely újból és újból tovább lendít s nem tágít mellőlünk, míg célba nem vezet bennünket!

Nyújtsuk ki imádságos bizalommal kezünket Krisztus élő hite után, egészen biztos, hogy nagylelkűen megosztja velünk!

Csaba t.