Mit gondolok a lélekvándorlásról? Több mint ötven évet éltem, sok mindent megtapasztaltam, és csúfos kitolásnak tartanám, ha az egész életet újra kellene kezdenem. A jó harcot igyekszem megharcolni, a pályát hosszan futom, sok örömöt találok az életemben, de hogy én megint a nulláról, elölről kezdjem, nagy kibabrálásnak érezném a Jóisten részéről. Ha rosszul sikerül az életem „számítógépes játéka”, Ő megnyomná a „reset”, az „újrakezd” gombot, és kezdjem elölről az egészet mint sas vagy kutya, vagy mint méhecske… Ennek nem látom a logikáját, az evangélium egyetlen sora nem utal erre (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Sok szeretettel köszöntlek és egyben híztatlak, hívlak, gyere Nagy Szent Teréz kezét megfogva induljunk el a tökéletesség, az irgalmasság útján!! Utunk az alázat kapuján keresztül vezet Istenünk színe elé! A mai elmélkedésben én is megpróbáltam néhány gondolatot megfogalmazni Teréz vezetésével az erények királynőjéről, a szent alázatról!
