A képen látható három kedves fiatalt hosszú évekkel ezelőtt bízta ránk egy haldokló édesanya! A Szent Ferenc Alapítvány nevében igent mondtunk a néninek, aki mihelyt biztonságban érezte gyermekeit a daganatos betegséggel vívott harcát feladta és Isten Országába költözött!

Eltelt tizenkét év, a  pici gyermekek megnőttek, talpra álltak, és vissza mentek a szülőfalujukba! A tegnap meglátogattam őket, kíváncsi voltam, hogy boldogulnak?! Biztos, hogy senkinek sem könnyű, de örömmel láttam, hogy a család éppen disznót vág, s a fiatalok jókedvvel, szeretettel tudnak örvendeni mindannak, mit a jó Isten nekik ajándékban adott!

Jó látni, hogy a nálunk töltött évek alatt ők sem  szakadtak el a szülőföldjüktől, a rokonoktól, hogy hiába telt el 12 év őket nemcsak ismerik, hanem szeretettel be is fogadják a szülőfalujukba, s azt is örömmel láttam, hogy ők is vállalják  örömmel a rokonokat, ismerősöket, azt a kis érmelléki települést, ahol a világra jöttek!! Jó érezni, látni, hogy a ránk bízott kincseket, a gyermeki életeket, nemcsak megőriztük, és felnevelve szépen kamatoztattuk az évek alatt, hanem most egészségben, erőben, szellemi, fizikai ragyogásban vissza is tudtuk adni annak a közösségnek, földnek, mely ránk bízta!! Öröm számomra, hogy munkánk során egy érmelléki magyar falu, Erdély földje nem szegényebb, hanem gazdagabb lett három csillogó tekintetű fiatallal! 

Szeretnék köszönetet mondani az ő nevükben is Hilda nevelőnőnek, ki az első nap szeretettel ölbe vette őket, s mindazoknak, kik szépen felnevelték a ránk bízott gyermekeket! Ugyanakkor szeretnék köszönetet mondani, azoknak is, akik imádságos szeretettel, anyagi adományokkal segítettek életmentő munkánkban!

Imádságos szeretettel,

Csaba t.