Az üzletben sorba állok, egy néni is azt teszi az unokájával. A csetepaté kezdetét nem láttam, csak arra figyeltem fel, hogy a 4-5 éves kisfiú elkezd toporzékolni, majd a kezét felemelve a nagymamájára, lábával sípcsonton rúgja! S teszi ezt büntetetlenül, felnőtt emberek gyűrűjében! Gondolkozzunk el, vajon hol kezdődik a terrorizmus?! 

A gyerekek hazajönnek az iskolából és kórusban szidják a tanárokat…. Próbálom elmondani nekik, ahhoz, hogy jó tanár - diák viszony legyen az osztályban mely minden képzés alapja, a növendék fel kell nézzen a mesterre, bizalommal tisztelnie kell oktatóját, nevelőjét! A diákok egymásra néztek és elkezdtek kacagni, azt hitték viccelek velük! A beszélgetés közben kiderül, hogy ők büszkék arra, hogy egyik másik tanárukat kigúnyolják, szívatják, sokszor szemtől szemben kikacagják. Szomorúan néztem őket, majd azt mondtam nekik, hogy igazából ők is terroristák! Sértődötten néztek rám!! Igen, terrorista az, - folytattam - aki nem is próbálja megérteni az embertársát, hanem ellenszenvből, gyűlöletből megpróbál kellemetlenséget, bosszúságot, fájdalmat okozni neki! Kis Szent Teréz szerint nincs kis vagy nagy jótett, csak kis szeretet és nagy szeretet van! Sajnos fordítva is igaz, nincs kis és nagy terrorista, csak gyűlölet van, harag, mely arra indít, hogy embertársamnak ártsak, fájdalmat okozzak! A gonosz léleknek nincs keze, lába, nyelve, ő azt szeretné, hogy én gondolkodás nélkül az ő szolgálatába álljak, átengedjem nyelvemet, hogy általa rosszat mondhasson testvéreimről, ő azt akarja, hogy az én kezem által üssön, az én lábam által rugdossa az általa megvetett, rossznak tartott világot! Vajon azok a jó szándékú fiatalok akik szétverték Ukrajnát, Líbiát, vagy azok akik a párbeszéd helyett lángba borították Szíriát, az egész Közel-Keletet, vajon ők kinek a szolgálatában állnak, ki mozgatja az ő kezüket, nyelvüket, fegyvereiket?!

Sok családban, gyermeknevelés helyett igazából egy diktátor képzés folyik! Elvesszük  a gyermektől a munkát, a különféle feladatokat, s így nincs lehetősége saját korlátait, terhelés alatti képességeit megtapasztalni! A mai gyermeknek nagyon sokszor sajnos egyetlen feladata van, a maga saját  igényét megfogalmazni, kiválasztani mindazt, mire szüksége van! Gyermekként sokszor égő fájdalommal tanultam meg, hogy milyen messze van a legszebb szándék és az elvégzett munka végeredménye! Emlékszem, hogy nagyapámmal egy kora tavaszi napon, a hatalmas csíki hó, a tél által megrongált kerítést akartuk újralécezni. Gyermeki tettrekészséggel, örömmel álltam neki a munkának. Csattogott a kalapács, szegeltem én is ezerrel, de sajnos újból és újból a szeg feje mellé ütöttem, hol a deszkára, hol az ujjamra, közben a szeg az én iparkodásomra füttyöt hányva, hol erre, hol arra elgörbült. Bölcs öreg, kedves nagytatám mosolyogva nézett, majd bátorítva annyit mondott, fiam nem jól állsz, látod a huzat elcsavarta a szeget! Aztán mikor meglátta, hogy forgolódva, gyermeki naivságomban próbálok a szélnek háttal fordulva dolgozni, akkor jó kedvvel, vidáman kacagott, majd újból megmutatta, hogy hogyan kell néhány mozdulattal beverni azt a fránya szöget! Nagyot nyeltem, de délután mikor már senki nem látott, vettem egy doboz szeget és egy deszkát, majd egész délután vertem egymás mellé a szegeket, addig míg pontosan, sorba nem álltak úgy, ahogyan nagytatámtól tanultam. Nem könnyű az álmaink szintjére emelni világunkat, a realitást, melyet nem a szándék, hanem a tettek formálnak! Estére sok bőr nem volt az ujjaimon, azon a napon nem csak szegezni tanultam meg, hanem megtapasztaltam saját korlátaimat is, megtanultam, hogy nem elég a jó szándék egy szeg célba juttatásához, nem elég az akarat, hanem több kell, tapasztalat, higgadt bölcsesség, ügyesség, kemény, kitartó munka! Mérgemben sírva, sajgó ujjakkal tanultam meg tisztelni mások munkáját! A nagy igazságot: magunkat szándékaink alapján, másokat tetteik alapján ítélünk meg! 

Gyermekeinket, fiataljainkat nem kell szidjuk, elítéljük, hanem tegyük oda nap mint nap nagyon egyszerű feladatok elvégzésére! Segítsük őket megtapasztalni, hogy rózsaszín álmok tojáshéjából milyen nehezen születnek meg a körülöttünk lévő működő reális világ. Kudarcaik teszik gyermekeinket a mi kudarcainkkal szemben megértővé, együttérzővé! Segítséget kérve nőnek fel oda, hogy ne mondjanak ítéletet, hanem jóságosan a botladozó társaik segítségére siessenek! Csak így fog felragyogni világunkban az áldott béke, s gyermekeink arcán Teremtő Istenünk szép vonása, ki a megroppant nádat nem töri el, s a pislákoló mécs belet nem oltja ki!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Medgyesi otthonunk kis lakója büszkén mutatja a nevelőjével készített rajzukat.