Nem vagyunk istenek, nem vagyunk halhatatlanok. Porból teremtett az Isten, és életünknek, mint a futballmérkőzésnek, megvan az eleje és a vége. Tudjuk, hogy mikor dobták be a labdát, mikor indult el a meccs, de a végét nem tudjuk. Marék porságunkból, esendőségünk ből adódóan törékenyek, sebezhetőek vagyunk, megbetegedhetünk, és ezt bele kell számolni az életünkbe. Ez vele jár. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Szabad jó célból rosszat tenni?? Bűnt bűnnel eltörölni? Hatalommal vissza élve, törve - zúzva világunkat jobbá tenni?? 