Oly sok baj, gond, léhán, balgán csak rosszat akaró ember van e világon, én mégis mikor a csillogó tekintetű gyermekeim szemében nézek, érzem és tudom, hogy Isten él és szeret mindannyiunkat! Gyermekeinkért hiszek a szeretet végső győzelmében!

Ebben a hitben kívánok áldott húsvéti ünnepeket!

Csaba t.

Bogdán József: NAGYHÉT

(Egy régi egyházi ének nyomán)

 

A nagyhéten mi a dolgod,

kicsi fiam, mi a terved?

Édesanyám a nagyhéten

megaláznak, meg is vernek.

 

Elfognak és megkötöznek,

leköpdösik fiad arcát.

Tudom, fáj a szíved, anyám.

Eltaposnak, mint a hangyát.

 

Értem jönnek a pribékek,

Júdás csókkal illet engem.

De te ne félj, édesanyám,

te vagy az én kicsi szentem.

 

Nem, nem hagylak árván téged,

rábízlak egy apostolra.

Számomra is, számodra is

fájdalmas lesz az az óra.

 

Nagypénteken keresztfára

szegezik a kezem-lábam.

Csak jóságos tekinteted

enyhíti majd kissé lázam.

 

Szomjan halok a kereszten.

Ecettel is megkínálnak.

Tudod, anyám, így hozhatok

megváltást e rút világnak.

 

Kihűlt testem az öledbe

veszed majd egy fél órára.

Három nap és három éjjel

fiad testét a sír zárja.

 

Harmadnapra feltámadok,

legyőzöm a sötétséget.

Nagyszombaton, édesanyám,

átölellek újra téged!

 

Húsvétkor már nem lesz halál,

sziklasírom fénnyel teli!

Dicsőségem minden nemzet

egyszer úgyis felismeri.

 

Nyugodj meg hát, jó anyácskám,

engedd el a kezem, kérlek!

Neked mondom, senki másnak,

én is nagyon-nagyon félek.