Hernisch Placidus ferences szerzetes atya német származású híveit, a világháború végén elvitték Szibériába! Az atya önként ment a híveivel, mert úgy tartotta, hogy a jó pásztornak ott a helye a rábízottak között. Hosszú évek után szabadultak az elítéltek, ő az utolsó "transzporttal" jött haza! Az évek teltek, aztán a 89-es fordulat után a kis német falu kiürült. A sok nehézségen keresztülment emberek elköltöztek Németországba! Az idős atya maradt, idejének nagy részét a radnai kolostorban töltötte. Egy alkalommal megkérdeztem, hogy miért nem ment ő is Németországba. A tőle megszokott jókedvvel válaszolt: "tudod fiam, nekem a híveim itt vannak, szépen szerre kikísértem őket a temetőbe! Életemben soha nem hagytam el őket, most is mellettük maradok!" Most ott pihen hívei mellett egy elhagyott porladó temetőben!
Igen, Atyám, így tetszett ez neked!" - Munkájáért nem sok elismerést kapott, de örömmel vállalta azt az életet, amelyet Isten neki szánt! Jóízű beszélgetéseink során mondta, hogy a múltat a maga kegyetlen történéseivel nem lehet megérteni, de elfogadni igen! "
Placid atya egy véres, világháborúval terhelt korszakban élt, körülötte bűnnel szennyezett évtizedek folytak el és ő mégis, a gyilkos indulatok árnyékában Isten akarata szerint, békében élte az életét. Mikor megismertem, már nagyon idős volt, de én őt is, akárcsak a többi hitéért börtönviselt testvéremet szentnek tartom!
Bennünket se a körülöttünk zajló események vezessenek, hanem az akaratát mindannyiunk számára lelkiismeretünk által világosan kinyilatkoztató mennyei Atya! Hogy milyen úton vezet? Azon ami "tetszik" neki!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Erdélyi ferences Placid atyát ne tévesszünk össze a Magyarországon élt bencés szerzetessel.
" Igen, Atyám, így tetszett ez neked!" 