"..... jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: »Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!« Válaszul az úr ezt mondta neki: »Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!«”
Mt 25,14
A te talentumod a te családod, gyermekeid, szüleid, férjed, feleséged, meg a munkatársaid, a barátaid, a városod, falvad lakói!
Kérlek, hogy magaddal csendben szembenézve, gondolkodj el azon, hogy melletted a te családod, a te ismerőseid gyarapodtak-e, ma vajon mennyivel lettek többek, értékesebbek, gazdagabbak? Kamatoztattad becsületes munkával a rád bízott gyerekekben, felnőttekben a talentumot, vagy magadba zárkózva, dolgaidat végezve, önző nemtörődömséggel még mélyebbre ástad azt az egy-két kis talentumot a melletted élő emberekben??
Az a szent - mondja Kolbe atya- aki a körülötte élő embereket szentté teszi! Magunk és a környezetünkben élő emberek örök üdvösségénél semmi sem fontosabb: "mit is használ, ha az egész világot megnyered, de a lelkednek kárát vallod!" Mt 16,26
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Drága, aranyos talentumok, a ránk bízott gyermekek!