„Olyan jó azt mondani, hogyha fáj is: »Nézd, Uram, itt vagyok, a kezedbe helyezem életemet, nevelj és formálj. Te tudod, hogy mire van szükségem. Dicsőséges szép napokra vagy talán egy kudarcra, betegségre? Legyen áldott a Te szent neved, én bármit elfogadok a kezedből. Ha akarod, dicsőítsd meg gyógyulásommal a Te szent nevedet, de ha úgy látod jónak, mint az aranyat a tűzben, tisztíts meg engem is a kudarcok, a szenvedés, a betegség kohójában.« Hatalmas szabadságot, békét ad, ha valaki tudatosan, nagy-nagy alázattal Isten jóságos, de határozott kezébe meri tenni magát.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Hálás szeretettel köszönjük amiért meglátogattál bennünket! Ebben az összevissza világban minden olyan halálosan komoly, veszélyes, és te mégis, akárcsak Jézus nagycsütörtök este, leültél velünk türelmesen, őszintén beszélni, nagyobb testvérként szeretettel jóra, szépre tanítani! Nézzük a híreket és félünk, körülöttünk a világ eseményei örvénylenek, a nagyhatalmak, a népek acsarognak, számolatlanul öntik a fegyvert a háborúba!