"...ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle."
Mt 5,42
Közbe - közbe az élet felteszi a nagy kérdést: Krisztus szavait csak hallgatjuk, vagy éljük is!? A mai evangélium üzenete nekünk szól! A helyzet ha komolyra fordul, ha valóban a torkodnak esnek és a skalpodat akarják, de nem csak jelképesen hanem halálosan komolyan, vajon akkor is az evangélium életünk iránytűje?
Jézus joggal szegezi nekünk a kérdést: "ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik." Lk 6,32
Ülök Déván a kápolnában, és próbálom szívemben feléleszteni a szeretetet azok iránt akik bántanak, félremagyarázzák szavaimat, tetteimet. Nekem is fáj ha bántanak, de nem akarom elengedni Krisztus kezét! Elmélkedek! A sportoló, ha csak addig edz amíg jólesik, amíg kényelmes neki, akkor nem lesz soha bajnok. Arnold Schwarzeneggert megkérdezték, hogy hány fekvőtámaszt végez egy edzésen és ő azt mondta, hogy nem tudja, mert ő csak akkor kezdi számolni, ha már nagyon fáj és akkor még elvégez 15-20 gyakorlatot! Mi keresztények is, ha valóban számunkra a szeretet parancsa a mérvadó, akkor is kell szeressünk ha bántanak, ha vérzik a szívünk, lelkünk! Tiszta szívvel, jó szándékkal akarnunk kell a jót, a valódi jót azok számára is, akik tudatosan belénk marnak! Ez az a keskeny, meredek ösvény, mely Krisztushoz, a mennybe vezet! És én, - történjék bármi, - ezen az ösvényen akarok járni!
"...ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle."