"Megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében." 

Jn 15,10

Nagycsütörtök este a kereszt árnyékában hangzanak el ezek a szavak! Számomra döbbenetes, hogy még Jézus Krisztusnak sem jár alanyi jogon a mennyei Atya féltő szeretete! Nincs semmittevő ücsörgés, a bajok láttán a világból visszavonuló sértett duzzogás, tovább kell menni! Jézusnak is tovább kell menni, pedig számára az út a Golgotán keresztül vezet! 

Akit szeretünk arra figyelünk, annak akarata számunkra parancs. Az igazi Isten-szeretet valójában azt jelenti, hogy Teremtőnk akaratát, bölcs parancsait tudatosan elfogadom és annak sodrásában élek. Nekünk nem a magunk érdekeit kell keressük, hanem nap mind nap figyelnünk kell az élő Istenre! Minden változik, ugyanannak a folyónak áramló vizébe kétszer nem léphetünk bele. Ezért Isten embere folyamatosan fürkészi Urának akaratát, és nem csak vakon sodródik, hanem folyamatosan, mind a táncban a lány, hagyja, hogy vezetve legyen. 

Isten folyamatosan velünk van, benne élünk, általa vagyunk, bíznunk kell benne! Az örök érvényű kőtáblák fényénél, Teremtőnk az imádság csendjében ráfigyelő embernek itt és most egészen biztos, hogy utat mutat! A történelem ura ma is velünk van! Biztos, hogy a XXI. század embere előtt sok feladat van, de az is biztos, hogy minden feladatnak van jó megoldása! Az örömhír ma is érvényes, a XXI. század emberének gondjaira is van válasz, van előttünk járható út, mely egy élhető, boldog holnapba vezet! 

Jézus a Miatyánkban nem a világ végének eljöttéért imádkozik, hanem azért, hogy Isten jóságos, irgalmas, szeretetteljes országa jöjjön el mindannyiunk számára. Nem az összeomlás, a pusztulás, egymás kiirtása a cél, hanem ahogyan a II. Vatikáni Zsinat atyái megfogalmazták: Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, és mindannyian egymásnak testvérei legyünk.  Az evangélium fényében ezen az úton kell tovább mennünk.   

Az emberiség történelmét a bátor, Isten akaratát megértő, a saját érdekeikről megfeledkező, a holnapba vezető utat mutató próféták tartják mozgásban, viszik előbb!  Nem gyászhuszárokra, siratóasszonyokra van szükség, hanem a Világmindenség rendjét megértő, a békés holnapba vezető utat mutató prófétákra! Mikor megkereszteltek, krizmával felkentek mindannyiunkat, és ezt azért tették, hogy az Egyházban Isten prófétái legyünk! Vállaljuk hivatásunkat, legyünk próféták, hagyjuk, hogy vezessen a Szentháromság!

Istenre figyelve vezessük szeretetteinket a szeretet útján, 

Csaba t. 

2024. február 24.