"Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. " 

Mt 9,18-26

Jézus Krisztus követő ember útitársa nem a kishitű félelem, hanem a szeretetteljes remény. Ő nem gyászolja a kislányt, hanem felsegíti, meggyógyítja, élettel ajándékozza meg a halottat. Milyen jó lenne, ha tarisznyánkba gyűjtenénk Jézus általa nekünk is felkínált pozitív gondolkodás alkatrészeit, a reményt, a bizalmat, a csakazértis újból megpróbálom lelkiségét. 

Nem sikerült a vizsga, zátonyra futott egy kapcsolat, kirúgtak a munkahelyről vagy egyszerűen csak egy hatalmas kapufát lőttem, neadjisten egy öngólt rúgtam, és most rajtam röhög az egész világ? Hányszor volt, hogy látszólag elbuktunk, elveszett a csata, reménytelenné vált a helyzetünk és már jöttek a sirató asszonyok, a lelkes sírások. Fájdalmas ez, lehet, hogy tragikus is, de Jézus csodáiból, a múltunk győzelmeiből merítsünk erőt, vegyünk nagy levegőt, álljunk újból fel és nyugodtan, higgadtan, a szájtáti kíváncsiskodókat félreállítva kezdjünk mindent szépen elölről. Vegyük számba a hiányosságainkat, készítsünk terveket, egyeztessünk bölcs emberekkel, majd üljünk le újból a párbeszéd asztalához, álljunk a felénk haragot tápláló emberek elé és fogalmazzuk meg alázattal gondolatainkat, javaslatainkat. Ne hagyjuk, hogy a kárörvendő gonosz diadalmaskodjon. Érveljünk bölcsen, küzdjünk higgadtan, vigyük győzelemre az elbukott ügyet. 

Élő hittel Jézus Krisztusba kapaszkodó embert meg lehet ölni, de legyőzni nem! 

Szeretettel, 

Csaba t.

2024. július 8.