"amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! 

Jn 20,1

"Sok bűnöd bocsánatot nyert, mert nagyon szerettél" - mondja Jézus Krisztus a magdalai Máriának. Magdala a Genezáreti tó partján egy gazdag kikötőváros halászokkal, módos hajósokkal. A Szentírás nem írja, hogy Mária Magdolna hol csúszott el, csak azt tudjuk, hogy a bűnbánat könnyével áztatja, hajával törli és egy nagyon értékes olajjal keni be Jézus lábát. A Szentírást ismerő szakemberek szerint, ennek a palack olajnak az ára egy kézműves munkás egész évi keresete. Ebből világosan látszik, hogy egy nagyon tehetős, gazdag és bátor nő, hisz bűnös asszony létére mer bűnbánatot tartani a farizeus házában lévő vendégsereg előtt. 

A mai evangélium, a húsvét hajnali történet, amit János evangéliuma megőrzött, ugyancsak Mária Magdolna bátorságáról és Jézus Krisztus iránti végtelen szeretetéről szól. Könnyeivel küszködve az üres sír láttán, a hajnali félhomályban kérleli az előtte álló embert, hogy adja vissza neki az élettelen testet. Csak a szeretet tud egy embert ennyire naívvá tenni, hogy azt reméli, hogy az aki ellopta Jézus élettelen testét, az most egy síró nő kérésére vissza fogja adni. Gyönyörű történet! Nemhiába festették meg a művészek oly sok változatban ezt a találkozást. Hisz ez a találkozás igazából a bűnbánó emberiség találkozása Krisztussal. Mindannyian bűnösök vagyunk, a bűneink terhe alatt kétségbeesve Júdás útjára léphetünk, de mennyivel jobb lenne ha Mária Magdolna lenne a mi példaképünk.

Jézus a síró asszonyt közvetlenül, szeretettel a keresztnevén szólítja. "Mária" és ő felismeri a félhomályban előtte álló emberben a feltámadott Krisztust és átöleli a lábát. Jézus általa üzeni meg az emberiség számára a legnagyobb győzelem örömhírét! Van feltámadás, örök élet! És ő, az értékes hírrel, üzenettel fut, szaladva megy, hogy elmondja a feltámadás csodáját az apostoloknak. "Él az Isten! Ne féljetek! Van remény! Nem haragszik ránk, szeret bennünket Krisztus! A Mestere hív, találkozni akar velünk a Galileai tenger partján." Joggal mondhatjuk, hogy e megtért bűnös asszony az apostolok apostola. 

Mária Magdolna a Jeruzsálemben kitört keresztényüldözés után, a Földközi tengeren a mai Dél-Franciaországba menekül. Itt Marseille környékén, a Pireneus sziklás bércek között telepedik le, a helybéliek a vidék, Provence apostolának tartják. Egy hatalmas katedrálisban nyugszanak a csontjai, melytől nem messze, egy barlangban több mint húsz évet imádságban elcsendesedve élte életét. Ma ez a barlang nemzeti kegyhely, az évszázadok alatt több francia király is felkereste, bűnbánatot tartva, a megtérés nagy példaképének, Mária - Magdolna szentélyében. 

Isten kegyelmének tartom, hogy én is eljutottam e szentélyben, ott készültek a csatolt képek. Adná az Isten, hogy döbbenjek rá a bűn rútságára, testet, lelket pusztító álnokságára, de ugyanakkor azért is imádkozom, hogy ne Júdás lemondása, hanem Maria Magdolna újrakezdése legyen a mi életünk útja. 

Bűnbánó szívvel, 

Csaba t. 

2024. július 22. - Mária-Magdolna, Provence apostola.