Ferenc pápa meghirdette a Remény évét. Többen kérdezték tőlem, hogy a XXI. században miben lehet reménykedni. Egy ismerősöm hangosan nekem szegezte a kérdést, hogy mondjak egyetlen egy okot a reményre. Gondolkodás nélkül válaszoltam, hogy ha kell én akár hatezer okot is tudok mondani, sőt ezeknek a reményeknek nevük van, és gondolom, hogy mindannyian ültek a nyakamban is és mindannyiuktól kaptam a hosszú évek alatt sok-sok puszit. 

Az elmúlt napokban több előadást is tartottam Erdély földjén, Felvidéken és Magyarországon. Erre az útra elkísértek nagyra nőtt fiaim: Pop Dodó a torockói ház vezetője, László Pali a gyergyószentmiklósi otthonunk vezető nevelője, Novák Péter aki a petrozsényi házban nevel 7 fiút, de velünk volt Igret Sándor is, akit még 1993-ban fogadtunk be és aki jelenleg viszi a Gyermek Jézus Stúdiót, a www.magnificat.ro oldalon megjelenő filmecskék készítője. A csapatnak tagja volt Bilibók Csaba is, ki három éve végzett a gyergyói otthonban. Én biza az előadásaim közben néven szólítottam az élő reményeimet és megkértem, hogy mutatkozzanak be, meséljék el, hogy mit csinálnak panasz helyett, nyafogás helyett. Kiálltak a zsúfolásig megtelt templomokba és nagyon szépen bemutatkoztak, meséltek a munkájukról, arról, hogy bár hátrányos helyzetből indultak, mégis milyen sok - szép dolgot végeznek nap mint nap.  Igen, nekik is mint mindannyiunknak lenne okuk panaszkodni, de ők ott ahol vannak, szépen, nyugodtan, a maguk módján építik  Isten országát. 

Örömmel mondhatom el, hogy nagyon sok ember ma is felkelt, vállalta a munkáját, feladatát és Istenben bízó lélekkel teljesíti állapotbeli kötelességét. Ez kell mindannyiunkat reménnyel, bizalommal ltöltsön.

Szeretettel,

Csaba t.