Milyen jó, hogy nekünk Szent Ferenc követőinek nem kell azon gondolkodnunk, hogy kinek van igaza, kisebb testvérek vagyunk, és így könnyű a nagyobbaknak igazat adni. A vitás kérdések jó nagy százaléka úgy is csak arról szól, hogy ki a nagyobb, egyszerű kakaskodás a szemétdombon!!

Csíksomlyón az egyik kollégámmal beszélgettem a baromfi udvar mellett... egyszer csak éktelen kotkodácsolás tört ki, a tyúkok izgatottan szaladgáltak, mi figyelmesen néztük egy jó ideig, hogy mi a nagy vita tárgya... egy darab sztaniol papírt találtak és azért küzdöttek kegyetlenül..... egy egy fiatal kakas elkapta és szaladt szaladt vele, a többi meg utána, próbálták elvenni kisebb - nagyobb sikerrel a csillogó "zsákmányt". Kisé sajnálkozva néztem a nagy "ügyet," de aztán elszégyelltem magamat, mert sajnos mi emberek is ugyanezt tesszük! Nagyon sokszor mi is lim - lomért küzdünk, harcolunk kegyetlenül a magunk csillogó, értéktelen sztaniol darabkánkért!
Helyzet van a családban, az osztályban, bent a munkahelyen, vagy talán az úton?! Ilyenkor egy kis alázattal, Jézus szavaira gondolva, - aki nagyobb akar lenni, az legyen a többiek szolgája - könnyű átengedni a társunknak a győzelmet. Mosolyogva mondhatod: jó akkor legyen neked igazad! Ezen az úton rengeteg vitától, feszültségtől mentsük meg magunkat!! Kevés olyan alkalom van, amikor határozottan ragaszkodnunk kell az igazunkhoz...

Csodálom Ferenc pápát, nem vitatkozik! A Krisztusi igazságot  mindig bátran kimondja, de nem ítél el senkit, nem "kötekedik" a különféle társadalmi csoportokkal, sőt azt látom, hogy neki mindenkihez van egy jó szava! Krisztus azért küldött a világba, hogy szeretetünkkel gyógyítsunk, és nem azért, hogy elítéljük egymást! Nekünk nem  legyőznünk kell a másikat, hanem, békében, jótestvérekként  együtt kellene építenünk az Isten országát!  Amennyiben ez nem lehetséges, akkor le kell palni a cipőnkről a port és menjünk alázattal tovább, mert rengeteg munka vár reánk!! Ne töltsük a drága időnket civakodással!!

Olyan sokszor megtapasztaltam, hogy ha szeretettel igazat adok a másiknak, határozzon, döntsön ő, és szerényen, szeretettel fényt viszek a beszélgetésbe, akkor  nagyon sokszor a társam jól dönt, és a végén az övé a dicsőség, az enyém a békesség, és mindenki boldogan mehet tovább!! Ferencesek vagyunk, legyen neki igaza, te légy alázatos, mert az  a tökéletesség kapuja, azon  keresztül jön az életünkbe minden erény, a békesség, a boldogságot adó tiszta fény!! Az alázat az Isten útja az ember szívébe...

Szeretettel, Csaba