Tavasz van! A nagy diákokat nagyon nehéz az iskolában tartani, pláne rávenni arra, hogy napi nyolc óra előadás után még másnapra is tanuljanak. Nem könnyű elhitetni egy felnőtt kamasszal, hogy a teste minden porcikájában szerelem után kiáltó tiszta életösztön a kárára van… A társadalom azt kéri, hogy a fiatalokat hosszú évekre tartsuk az iskolapadokban, és tanítsuk meg a mindennapi élet millió kis törvényére, szabályocskájára! A számtalan vizsgán, felelésen, sajnos, nagyon sokan alulmaradnak. Ők aztán összezavarodva, elbizonytalanodva, leselejteződve keresik helyüket a világban. 

Mi az Isten akarata?

A tavasz az élet győzelme a sötétség, a tél felett. Ilyenkor nemcsak élni akar minden, hanem legdrágább kincsét, magát az életet szeretné továbbadni, megosztani! Isten a teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt adta máig érvényes szent parancsát, mely vérünkbe írva lüktet: Szaporodjatok, sokasodjatok!

Meggyőződésem, hogy minden más parancsolat, szabály, előírás csak ennek az ősi parancsnak a szolgálatára adható! Ki ezen Isteni  parancsolatot megszegi, és nem az élet mellett dönt, az akárcsak az evangéliumi gazdag ifjú betarthatja az összes előírást és minden törvényt meg szabályt - mégis elveszett. Krisztus szomorúan néz a magával elégedett, szabályokat mind betartó, ám az életet szolgáló szeretet útjára lépni képtelen fiatalember után… 

Népünk, egyházunk nagy problémája, hogy elveszünk a sok egyébként fontos szabály, törvény erdejében, és nem merünk, tudunk gyermeket vállalni, hogy kacagva, örömmel felneveljük öket boldogságunkban. Évekig tanulják a gyerekek az iskolában, hogyan kell beszélni, öltözni, viselkedni, milyen koleszterin-tartalmú ételeket kell fogyasztani, miként illik itt-ott megjelenni… Napokig sorolhatnánk az életünket meghatározó törvényeket és törvényecskéket - de minek?! A demográfiai adatokból egyértelműen kitűnik, hogy e rengeteg szabály között egyszerűen elfogyunk! Ahhoz, hogy ne csökkenjen a magyarság létszáma, a családoknak 2-3 gyermeket kéne vállalniuk. Ehelyett egygyermekes családból van a legtöbb manapság. És a fiatalságot a sok fölösleges leckével, feladattal döntésképtelen, tétova, félszeg életre kárhoztatjuk.

A vándormadár csendben jön, s még meg sem érkezett, már lerakta az első tojást. Számára az élet, s az élet továbbadásának a törvénye mindennél fontosabb.  

Tavasz van! Istenre figyelő lélekkel mi mást mondhatnák: Törd szét a létünket ezernyi apró szállal gúzsba kötő szabályokat, félelmeket, és teljesítsd Teremtőnk legelső ősi parancsát! Tudatosan dönts az élet továbbadásának szent feladata mellett! Alapíts családot, vállalj gyermeket!

Szeretettel, Csaba t.